Amikor még egészen pici volt, a gyermekem emeleti hálószobájába felvezető elég meredek lépcső mindkét végére kisméretű faajtókat szereltettünk, a baleset elkerülése végett. Később aztán, amikor már nagyobb lett, s már nem volt szüksége a kisajtókra, azokat leszedtük. Amikor a fiam ezt számon kérte rajtam, kifejtettem neki, hogy azért vettük le azokat, mert elveszítették a funkciójukat.

Napokkal később hallottam, amint a nagyapjának fontoskodva magyarázta, hogy az ajtók már nem kellenek, mert azok elveszítették a puncijukat.

A minap egy öt év körüli kislány, Lili járt nálunk vendégségben. Ilyenkor persze a programnak már megszokott, szerves része valamilyen finom sütemény elfogyasztása is. A szülők ennek apropóján mesélték el, hogy Lili egyik este kiballagott az édesanyjához a konyhába, és halál komoly arccal megkérdezte:

Anyu, miért kiabálják a tévében a nénik, meg a bácsik folyton, hogy tortát akarok, tortát akarok?!

Az anyuka meghökkenve, értetlenkedve hallgatta. Aztán bement a szobába, és rögvest megfejtette a titkot. A tévében éppen egy tüntetésről közvetítettek, és a tömeg azt skandálta: Orbán takarodj! Orbán takarodj!

Szóval Lili félreértette a felnőtteket. Pedig szerintem neki volt igaza. Ő úgy hallotta, hogy "tortát akarok". A tortának ugyanis van értelme, meg lehet enni, fincsi, édes, laktató, stb. Ezért, ha nincs, az nem jó, tehát követelni is indokolt és érdemes. És ha eléggé kitartóan követeljük, előbb-utóbb talán meg is kapjuk. Ha szerencsénk van, talán maga a bájosan mosolygó Selmeczi Gabriella jelenik majd meg nagy tálca édességgel.

Annak a követelésnek viszont, hogy Orbán takarodj, semmi, de semmi értelme. Ebből sehogy sem jöhetünk ki jól.

Mert mi van, ha Orbán esetleg mégis – bár erre nem sok esély van – megfogadja a kiabálásunkat, veszi a kalapját és eltakarodik? Hát csak annyi, hogy jön helyette megint Gyurcsány vagy valaki más, és akkor majd megint kiabálhatunk, hogy Gyurcsány takarodj, vagy Tudomisénki takarodj.

Sajnos mind nem fog eltakarodni.