A politika, mint téma, az utcán hever. Bár annyi azért még nem hever az utcán, ahány hajléktalan.

Lehet például élcelődni az örökké sértődött, örökké duzzogó Tarlós főpolgármester úron. Aki újabban hajlamos összekeverni a bringást is a migránssal.  Aki talán már azt is képes feltételezni, hogy a pesti bicajosokat is Soros bujtogatja.

Vagy, mondjuk, elmerenghetünk a Jobbik elnöke által a cukiság kampánya keretében Novák Elődék ellen végrehajtani tervezett hosszú kések éjszakájáról.

Hálás téma lehet úgy általában a kormány kivagyi költekezése, de ezen belül is a készülő méretes erkély a budai várban. Ami jól szimbolizálja az Orbán hatalom eszement megalomániáját. (Amit állítólag úgy terveztek meg egyébként, hogy ott egy nagyobb szabású disznóvágást is le lehet majd bonyolítani.)  

De hát mindezeket már megszokhattuk, mit is hőbörgünk emiatt? Ahelyett, hogy inkább örülnénk annak, Orbánék csak egy Dunára néző teraszt álmodtak a karmelita kolostor homlokzatára, s nem focipályát, sőt netán egy egész nemzetközi mérkőzések lebonyolítására is alkalmas stadiont!

Vagy azon akadjak ki netán, hogy most derült ki az is, miszerint egyes Fideszes képviselők, polgármesterek, miniszteri biztosok és társaik komoly milliós, százezres állami támogatással telepíthettek lakásaikban napkollektorokat?

Valljuk be őszintén, az talán jobb lett volna, ha ezek az urak-hölgyek egy-egy Paks3-at rittyentenek a telkükre?

A kívülálló nézelődő elálmélkodhat azon, hogy Fidesz-KDNP hatalom milyen roppant ügyesen játssza el ezt a Patyomkin demokráciát. Hogy itt ugye mindent szabad. Szabad pofázni, vezért szidni, sztrájkolni (persze csak nagyon módjával), tüntetni stb.

Szerintem még kifejezetten örülnek is néha egy-egy ilyen tüntetésnek. (Persze nem egy netadó elleni méretűnek!) Mert ilyenkor utólag nagy hangon el is lehet mondani, hogy látjátok emberek, látjátok ostoba Nyugat, látjátok pupákok, mi nem lövettünk közéjük, mint Gyurcsány!

Vagyis dúl itt a demokrácia kérem. Tessék, csak tessék! Folyvást, csak folyvást!

Nálunk szabad még a szabad vasárnappal is egyet nem érteni. A kormány pedig, amelyik még pár héttel korábban, bár ezt mereven tagadja, verőlegényekkel próbált ostoba döntésének érvényt szerezni, hirtelen nagyon megértő lett a népakarat iránt. És ma már esküdöznek, így görbüljek meg, hogy nem azért, mert betojtunk egy biztos népszavazási vereség lehetőségétől. Pedig tudják ők is, annak elkerüléséhez már nem lett volna elegendő néhány korán kelő kopasz tolakodása.

Az esetek többségében viszont a nép, vagyis a karaván hiába ugat, a kutya halad. Akinek pedig nem tetszik, ami itt folyik, annak szabadon el is mehet menni.

Kádár annak idején ezt szúrta el. Hogy fordítva húzott az országunk köré kerítést. Akkor ők minket nem engedtek kifelé menni, manapság ezek másokat nem engednek befelé jönni. De mi mehetünk Isten hírivel.

Szóval aki náluk demokratikusabb, az már csal. Vagy festi magát. 

Vicces például, ahogy az ellenzék észrevételeire szoktak reagálni.

Igaz-e, hogy Mészáros Lőrinc lop? Kérdezzék meg tőle, ő független ember, mondja a miniszterelnöki haverja, majd hozzáteszi, meddig lehet itt kérem büntetlenül bűncselekményekkel vádaskodni.

Igaz-e, hogy Mészáros lop, kérdezik megint. A Gyurcsány, az lopott ám sokat, hangzik az újabb autentikus válasz valamelyik samesza részéről.