Hát igen, nálunk újabban már az is politikai állásfoglalásnak számít, hogy hová megyünk be vásárolni, a CBA-ba vagy éppen a Tesco-ba.

Ezért aztán nem is nevezem meg most azt a kereskedelmi egységet, ahová betértem a minap. Huszonöt deka sonkát vettem volna két zsömlével, ám a kasszához érve megdöbbenve láttam, hogy a pénztárgép 54.525 Ft-os végösszeget mutatott. Amikor reklamálni kezdtem, akkor mutattak rá mellettem egy degeszre tömött bevásárló kocsira. Rengeteg áruval volt megpakolva, mindenféle élelmiszerek, piperecikkek, műszaki holmik vegyesen. Azt mondták, ezt is mind megvettem.

Tiltakoztam, dehogyis. De igen! Ez az új rendelet, erősködtek, nemrég fogadta el a parlament egy salátatörvénybe bújtatva, Bánki Erik egyéni képviselői indítványára. A kocsi legtetején egy mirelit sóskát pillantottam meg. Mondom, de hát ráadásul én nem is szeretem a sóskát! Már gyerekkoromban is hánytam tőle. Mire azt válaszolták, hogy ezt nem én döntöm ám el, hogy mit veszek, hanem a főnökség. Ja, és egyébként jó is, hogy azt a sóskát szóba hoztam, mert most vették észre, hogy annak időközben felment az ára, így a fizetendő végösszeg 56.780 Ft lesz. A tudtomra adták azt is előzékenyen, hogy nem muszáj a sok terméket magammal vinnem, a lényeg az, hogy kifizessem.

Úristen, ez nem lehet igaz! Megcsíptem magam, ébren vagyok-e.

Hát szerencsére nem voltam ébren, mert a csípésre riadtam fel. A számítógép előtt szundikáltam el, ahol éppen azt a hírt olvasgattam, hogy a jövőben az RTL Klub és a TV2 programdíjat szed a kábeltársaságoktól. Amit persze bizonyára előbb-utóbb végső soron szintén mi fizetünk majd meg, ha nézzük ezeket az adókat, ha nem. Ráadásul a TV2 pofátlanul még többet is kér, mint a jóval nézettebb és nézhetőbb RTL Klub.

Vagyis olyan adókért fogok programdíjat fizetni, amelyeknek a programját soha nem nézem.

A csatornakínálat a kábeltársaságomnál 300 műsorhely fölött van. A több száz csatornából jó, ha hármat-négyet szoktam figyelemmel kísérni. Az első, ahová gyakrabban kapcsolok, a 92. programhelyen van. Mert azért az én kábelszolgáltatómnál az orbáni akaratnak megfelelően arra is vigyáznak, hogy a kedvenceket ne is tudjam ám átprogramozni, és a sorban előbbre venni.

De hát tényleg, miért kell nekem olyan tévéadókért bármennyit is fizetnem, amit egyáltalán nem szoktam nézni?

És ami a legpofátlanabb az egészben, hogy olyanért is kérnek pénzt, amit nem, hogy nem szoktam nézni, de kifejezetten ellenszenves is a számomra. Főleg, mióta Vajnáék kezébe került.

Igaz, a Baba tévét sem szoktam nézni, de ha véletlenül mégis odakapcsolok, attól azért még nincs hányingerem.

Mi lesz itt, ha így folytatódik? Netán az ingyen újságokat is fizetőssé teszik majd? Na persze nem a Metropolt, hanem az új kedvencet, a Lokált.

Később pedig majd kötelező lesz ugyanezeket olvasni is, nézni is.

Ezt az egész programdíj-ötletet egyébként ki kéne terjeszteni az élet más területeire is.

Szerintem programdíjat lehetne például szedetni a Felcsúti kisvasút részére is.  Ha utazunk rajta, ha nem. Mindenkitől be kéne szedni, aki bárhol Magyarországon bármelyik vonattal bárhová utazik.

Vagy ugyanígy a Pancho Arénába is kötelezővé kéne tenni a jegyváltást.

Aki azt gondolja, hogy mindez csak egy túlzó, idétlen viccelődés a részemről, az nagyot téved.

Mert szerintem, ahogy fogynak a szétosztható és ellopható pénzek, úgy kell majd újabb és újabb lehetőségeket teremteni arra, hogy az Orbán sameszok teletömhessék a zsebeiket.