A speciális, három tagot számláló egyszemélyes Jüttner bizottság által meghallgatott egyik borsodi küldött elmondta, hogy amikor az elnökválasztás után busszal hazafelé tartottak, „jó liberális szokás szerint kínálgatták egymást borral miegymással.”
Bevallom, mindez ideig nem voltam tisztában azzal, hogy a borral kínálgatás valójában egy jó liberális szokás.
De ha ez tényleg így van, úgy a magyar nép rettenetesen liberális fajzat! Bizonyára ez a liberális szokás okozta a vesztét az igencsak erősen liberális Horn Gábornak is, amikor a népszavazás estéjén engedett a szapora kínálgatásnak…
Mindenesetre mióta napvilágra került a színvonalas Jüttner jelentés, teljesen megnyugodtam. Már kezdtem attól félni, hogy a köztiszteletben álló, rendkívül népszerű Kóka János netán még valamiféle csalásfélével került az elnöki székbe. Sietek hozzátenni, az fel sem merült bennem egy percig sem, hogy akár ő, akár a kampánystábja tudott volna a javára elkövetett visszaélésekről, sőt – osztottam felháborodását, hogy ha nincs a csalás, akkor már az első fordulóban is elnök lehetett volna. S akkor nem lett volna kitéve ilyen idegfeszítő megismételt procedúrának, még akkor sem, ha ő oly hőn szereti a harcot, a küzdelmet, a kihívásokat. Szerencsére végül győzött a második menetben is, ami feltehetőleg annak is köszönhető, hogy jó néhány liberális küldött és liberális álküldött a két választási forduló között váratlanul megvilágosodott, s rájött, igencsak rossz lóra tett volna ezzel a hórihorgas exFideszes Fodor gyerekkel, s sokkal jobban jár a pöszebeszédű egykori Elenderes Kókával.
(A fiatalabbakat szeretném felvilágosítani a félreértések elkerülése végett, az Elender az nem egy olyasmi társulat volt, mint a Fidesz, bár, ha az állami vagyonok körüli bizonyos milliós tranzakciókat nézzük, feltehetőleg akad némi hasonlóság közöttük.)
De hogy a manapság oly divatos szófordulattal éljek: lényeg a lényeg, végül is győzött a jobbik. (A félreértések elkerülése végett nem a Jobbik.)
A szociálisan érzékeny, reformelkötelezett Kóka urat egyébiránt mi már akkor megkedveltük, és a szívünkbe fogadtuk, amikor piros helikopterével járta az országot, miközben sokmilliós óráján szemlélgette az idő múlását. Emlékezetes maradt az a mondása is – hiszen mint minden nagy embernek, neki is akadtak örökbecsű bölcs megjegyzései -, amely szerint, nem a békákat szokták megkérdezni arról, hogy lecsapolják-e a tavat. Aztán később is mondott ő még egy-két hasonlóan veretes mondatot. Hogy csak a dübörgő gazdaságot, avagy a Pannon pumát említsük…
Az esetleges elnökválasztási repeta kapcsán pedig kerek-perec kijelentette, az Szdsz nem kívánja a förtelmes, ocsmány ellenzék forgatókönyvét megvalósítani.
Hát persze, hogy a hívei közül sokak menten bősz aláírásgyűjtésbe kezdtek azt megakadályozandó, hogy szerencsétlen Kóka kénytelen legyen teljesen feleslegesen még egyszer megmérettetni és Fodort megszégyenítve újra agyonnyerni magát. Hiszen a megismételt hercehurca Kóka úr szerint nyilvánvalóan ezt jelentené, figyelembe véve azt a sok-sok csalót is, akik korábban Fodorra szavaztak.
Épp oly elsöprő sikert aratna, akár csak a népszavazás során. Hiszen, mint tudjuk, a szavazásra jogosultak több mint 50 %-a tüntetően a Fidesz ellen voksolt akkor, amikor istókuccse három harcos nemmel szavazott, s még inkább akkor, amikor nem ülve föl a jobboldal populista, népellenes, antiszociális, antiliberális, rasszista, kádárista propagandájának, el sem ment a szavazófülkékbe, s inkább otthon gyönyörködött az államilag néhány százmillióval támogatott csasztuska agitka szappanoperákban és rajzfilmekben.
Friss kommentek