- Halló, halló!
- Üdvözlöm Ferenc! Tessék, parancsoljon!
- Halló, tényleg én vagyok adásban Sándor?
- Hát persze Ferenc, igyekezzen Ferenc, még sokan szeretnének hozzászólni.
- De biztos, hogy én vagyok a?…
- Hát persze, hogy maga az kedves Ferenc, ki más! Öné a szó…Na, miért nem szólal meg Ferenc?... Hát ez letette!... Halló! Halló!
- Halló itt Ferenc! Maga az Sándor?
- Kedves Ferenc, már azt hittem elment.
- Én, hová? Oda? Én nem szoktam csak úgy elmenni… én nem szoktam csak úgy elmenni, még akkor, sem ha küldenek…. Még akkor sem, ha küldenek.
- Halkítsa le a készülékét Ferenc, legyen szíves, nagyon visszhangzik,
- Halló Sándor, ziher, hogy én vagyok vonalban? A képernyőmön maga egy öregecskedő hölggyel cseverészik, nem velem…
- Dehogy is hölgy az drága uram, önnel váltanék szót, ha hagyná végre …
- Azt mondja Sándor, tényleg velem beszélget? De hát milyen Sándor maga, nem a Friderikusz?
- Dehogy a Friderikusz, a Csintalan!
- A Csintalan? Úristen, hát ez nem az ATV?
- Ez a Hír TV uram!
- Úristen, korpa közé keveredtem? Na mindegy, azért most már csak kiöntöm a szívem…
- Öntse végre.
- Őszinte leszek Sándor, bajban van az ország. Ez a lehetetlen populista ellenzék teljesen tönkretette Mi az hogy? Nagyon is!. Pedig hogy dübörgött az a Pannon izé, puma!... És mennyi jó reformötletem lett volna még, ha ezek a fasiszták hagyták volna…
- Kedves Ferenc, sajnálom, önnek lejárt az ideje. Végleg. Viszontlátásra.
Friss kommentek