Messze van-e még innen Kolozsvár, kérdezi a vándor. Hát légvonalban húsz kilométer, de ismerek egy rövidebb utat is az erdőn keresztül, válaszolja a góbé.
Régebben az SZDSZ vezetőiről, senkit és semmit nem kímélő reformhevületükről ez a székelyvicc jutott eszembe. Én is okos embereknek tartottam őket, akik ismerve a rövidebbnél is rövidebb utakat, nem ritkán kéretlenül is osztogatták az észt. (Meg a kórházi trezorokat.) Néha ugyan kissé elvetették a sulykot, A tréfáiban humort nem ismerő Kuncze úr példának okáért nem lehet büszke az olyan izzadtságos szóvicceire, mint amikor Mártiriusznak nevezte a rendőrök által brutálisan és indokolatlanul megvert ellenzéki képviselőt. Ilyen alapon Wittner Máriáról is mondhatta volna, hogy a nemzet csalogánya.
De hol vagyunk már a dörmögő Miska kancsó fárasztó élceitől? Ő legalább megpróbált vicces lenni néha.
De ez a Kóka?! Hát ez nem semmi pali.
Azt mondja, ha már a vizitdíj nem jött össze, hát szedjünk a néptől TV előfizetési díjat ismét. Mert a jelenlegi szabályozás nem korrekt, mert így ez a média költségvetésfüggő. Vagyis nem független a mindenkori hatalomtól. Szerintem a rendőrség is költségvetésfüggő. Meg a bíróság, ügyészség is. Ez sem korrekt. Szedjünk a néptől igazságszolgáltatási előfizetési díjat. Akkor talán a perek is rövidebbek kés igazságosabbak lesznek. A rendőrök meg kevésbé verekedősek.
A mocsári békák pszichológiájának nagy ismerője legutóbb a Népszabadság olvasóit futballszakértelmével kápráztatta el. A Félidő című filozófiai fejtegetése persze alapvetően már ott hibádzott, amikor olvasóival azt próbálta elhitetni, hogy a meccset meg lehet nyerni akkor is, ha félidőben vesztésre állunk. A hasonlata főként abban sántított, amikor arról értekezett, hogy a szünetben az edző miként tudja felrázni csapatát a játék megnyerése érdekében. Egyet ugyanis elfelejtett Kóka mester, hogy az edzők nem a lecserélt játékosokhoz szokták buzdító szavaikat intézni, hanem azokhoz, akik a második félidőben is a csapat színeiben küzdenek majd.
Márpedig Kóka és a többi SZDSZ-es politikus már rég kikerültek a csapatból. Úgy látszik, ezt még nem mindenki fogta fel a kispadra ültetettek közül. Úgy tűnik, maga Kóka sem.
Persze az említett cikkében az elnök úr állít ennél még nagyobb baromságot is. Szerinte a hős, a gazember és az áldozat szerepén keresztül könnyebb megérteni a konfliktusok természetét. Aztán kategorikusan kifejtette, hogy őhozzá bármilyen reformtörténtet közelebb áll, mint az áldozat szerepe. Ezek után nyilván a kedves olvasóra bízza, hogy eldöntse, őt ki minek tartja, hősnek, vagy gazembernek.
Ám az írásának vitathatatlan csúcspontja az, amikor azt fejtegeti, hogy az SZDSZ nem ad biankó csekket a kormánynak, csak akkor segít, ha ezt az ország érdeke így kívánja.
Azt pedig, hogy mi az ország érdeke, természetesen csak a szörnyű fideszes orbánista populizmus veszélyétől minket megóvni képes antipopulista Kóka professzor tudja egyedül. Miként ő az a nagy demokrata is, aki kristálytisztán látja, hogy az SZDSZ nem akar előrehozott választást, mert azon a Fidesz kétharmados többséget szerezne. Ez pedig az országnak nem érdeke. Vagyis, ha jól értjük, nem lehet az ország érdeke az, ami az ország többsége szeretne.
Na most akkor mit is tegyünk? Hallgassunk a bölcs Orbánra, aki már régen megmondta, a nép nem lehet ellenzékben?
Vagy Kóka úrra, aki szerint az ország érdeke az, ha a nép túlnyomó többsége ellenzékben marad?
Friss kommentek