Proszektúra

A kerekerdőben egyre többen emlegették, hogy ennek nem lesz jó vége. Zúgolódtak, és szigorúbb intézkedéseket követeltek.

Na, mondjuk ki nyíltan, ne kerteljünk tovább, újfent az elefántokkal gyűlt meg a bajuk! Mindenki panaszkodott, rengeteg rossz tulajdonságuk miatt, amelyeket persze képtelenek levetkőzni. Sokasodtak a vádak, hogy „ezek” nem tudnak beilleszkedni a közösségbe, sőt akadtak olyan nézetek is, hogy nincs is itt keresnivalójuk, ki kéne őket tiltani az erdőből. 

Az utolsó cseppet a pohárban az a rémes esemény jelentette, amelyről a közkedvelt napilap, a Kerekerdei Hírharsona számolt be első oldalán, rikító főcímmel:

VANDÁL ELEFÁNTOK PUSZTÍTÁSA

Az alcím pedig tudtára adta mindenkinek, miszerint:

 ISMÉT GARÁZDA ORMÁNYOSOK TAPOSTÁK LE A KECSKÉK KÁPOSZTÁJÁT.

A -bagoly névaláírású cikkből kiderült, hogy az eddigi vizsgálati megállapítások szerint az erdő egyik szegletében, ahol a hegyi kecskék már hosszú ideje káposztát termesztettek, a múlt éjjel egy elefántcsorda dézsmálta meg az ültetvényt. A duhaj vandálok nem csupán a veteményest dúlták szét tappancsaikkal, de a közelben jó néhány fát is tövestül kicsavartak.

A szerző oknyomozó riportban próbált utána járni a történteknek. Eszerint a szemtanúk arról számoltak be, hogy a nagyméretű négylábúak csapatba verődve vonultak át a kérdéses ingatlanon és amerre jártak, gátlástalanul mindent letaroltak, ami az útjukba került. A károsult kecskék valószínűleg soha nem heverik ki azt a traumát, amit ez a példátlan eset: a tönkretett farm látványa nyújtott. Évek munkája ment itt veszendőbe néhány szempillantás alatt. A riporternek sírva elmekegték, hogy sajnos nem először. Az elefántok már korábban is összejárkálták a területet, s az erélytelen hatóságok, úgy tűnik, tehetetlenek velük szemben.

A cikk szerzője csokorba szedte az erdőlakó szomszédok véleményét, akiknek a szájából csak úgy ömlöttek a panaszok az elfojtott sérelmeikről. Nevének közléséhez azonban senki sem volt hajlandó hozzájárulni, mint egybehangzóan elmondták, félnek a tettesek bosszújától.

A megkérdezett tyúk azt kárálta, hogy bár ő a konkrét esetet nem látta, de az tény, hogy ezek az antiszociális egyének, és iskolakerülő csemetéik még az ábécét sem ismerik. A szamár is az ostobaságukat és a műveletlenségét hangsúlyozta. A gödény nagy hangon azt tette szóvá, hogy azokkal az ormótlan ormányaikkal rengeteget vedelnek. A disznó elröfögte, hogy koszosak, köztudottan rühellik a tisztaságot, s persze a portájukat sem tartják rendben.

A görény szerint kibírhatatlanul büdösek, a róka sunyinak és alattomosnak jellemezte őket, a tigris pedig azt híresztelte, hogy roppant agresszívak, megtámadják és fölfalják a kisebb állatokat.

A papagáj a kerekerdőben, éjjel-nappal megállás nélkül azt rikoltozta, hogy valamit tényleg kezdeni kéne velük, mert, ahogy azokkal a nagy ormányaikkal állandóan fülsiketítően tülkölnek, az egyenesen elviselhetetlen.

 - Rrrettenetes! Kibírrrhatatlan! Rrretenetes! Kibírrhatatlan! - Ismételgette egyik bokorról a másikra szálldosva.

És állandóan nyugtatókat szedett.

A szarkák egyenesen tolvajlással vádolták meg ezeket az ellenszenves, rusnya nagy jószágokat.

- Elcsórrnak mindent! - Cserregték felháborodottan. Még az arrranygyürrrűt is!

A lajhárok az elefántok mérhetetlen lustaságán húzták fel magukat, mondván, hogy nem szeretnek dolgozni, egész nap csak henyélnek, meg trombitálnak.

A megkérdezett templom egere nem győzte bizonygatni, hogy személy szerint semmi baja sincs ezekkel a „kisebbségiekkel”, sőt barátai is akadnak közöttük, de hát nekik is tudomásul kéne már venniük, hogy az együttélési szabályok mindenkire vonatkoznak.

Még az összetaposott mimózák levelei is azt susogták a bokrok alján:

 - Bezzeg, ha őket éri valami sérelem, rögtön diszkriminációt emlegetnek!

A többség egyetértett az aggódó nyulakkal abban is, hogy az elefántok, amilyen szapora állatok, sajnos hosszabb távon is nagy veszélyt jelentenek az erdőlakók biztonságára nézve.

Az újságíró konklúziója szerint az általános vélemény az volt, hogy ezeknek a lényeknek egyenesen a vérükben van a deviáns viselkedésre való hajlam, ezért el kéne őket a kerekerdőből távolítani valami olyan helyre, ahol ezek a böhöm teremtmények csak egymást boldogíthatják. Ám a szkeptikusabbak egyetértettek az ebekkel abban, hogy a kutyaugatás nem hallatszik az égig.

A cikk kitért arra is, hogy a hörcsögök a szerencsétlenül járt kecskék megsegítésére gyűjtést rendeztek, a farkasok pedig gárdát alapítottak a biztonságuk érdekében.

A szerző végezetül nem mulasztotta el enyhe gúnnyal megjegyezni azt sem, hogy néhány vándormadár - mint a korábbi hasonló esetekben is - megpróbálta védelmébe venni az elefántokat, de hát az általános felháborodás közepette a kutya se hallgat rájuk. Ezeket a madarakat egyébként sem szerette senki errefelé. Hol itt fészkelnek, hol ott, mindig költözködnek, oda mennek, ahol éppen jobb nekik. Nem csoda hát, hogy ezeknek a hazátlan szárnyasoknak azon aggályai is üres fülekre találtak, miszerint lehetséges, hogy az elefántok, tettüket nem szándékosan követték el, elképzelhető, hogy a sötétben tán nem is vették észre az ültetvényt. Sőt még az sem biztos, hogy a rongálást ők okozták, lehettek azok más nagytermetű állatok is.

Az erdei médiumok napokig kiemelten foglalkoztak ezzel a témával, kitárgyalták töviről-hegyire, folyamatosan faggatóztak az erdőlakók körében, az egyik élelmes tévétársaság észrevétlenül kamerát kötött a vezérelefánt hasára is. A nézettség ugrásszerűen emelkedett.

Az illetékes főhivatalok, elismerve ugyan a panaszok többségének a jogosságát, szerették volna békésen és humánusan lerendezni a konfliktust. Az elefántoknak próbáltak valami munkát biztosítani, amivel értelmesen lefoglalhatják magukat az éjszakai mászkálás helyett. A porcelángyárat és a hozzá tartozó szaküzletet szemelték ki erre a célra. Ott majd bizonyíthatnak, és talán megemberelik magukat.

De sajna, hiú reményeket tápláltak. Ezek a deviáns lények beszabadulván az üzembe és a porcelánboltba, ott is törtek-zúztak, szerencsétlenkedtek, rengeteg kárt okoztak.

Mindezek után persze, hogy elfogyott a hatóságok türelme is. Bennünk ugyan meglett volna a maximális jóakarat, bizonygatták, de beigazolódott, hogy ezek az elefántok tényleg nem tudnak kibújni a bőrükből.

Legfeljebb, ha lenyúzzák róluk.