Proszektúra

Ki doppingol, s ki nem? Erről beszélgetett a minap a Napkeltében Gyárfás mester egy neves sportorvossal, Frenkl Róberttel.

A fura, forró kását kerülgető beszélgetés apropóját az adta, hogy korábban több magyar sportoló is pórul járt, s elvették az aranyérmüket, vagy oda sem adták nekik, bizonyos vizelési problémáik okán, miközben szóba került az is, hogy hamarosan kezdődik a sportolók nagy pekingi megmérettetése.

1896-tól négyévenként ugyanis – mint köztudott - megmérkőznek a világ modern gladiátorai, hol itt, hol ott, valahol a világ valamelyik nagyvárosában.

Az idén Kínában jönnek össze. (Most ne firtassuk, mennyire jó hely ez.)

De hát tényleg gladiátorok ők? Vagy inkább áldozatok? Áldozatai egy show-biznisznek?

Vagyis a történet immáron valami másról is szól, mint a győzni akarásról?

Citius, altius, fortius. (Ez egy olimpiai jelmondat, nem tévesztendő össze Gyurcsány egykori cégeivel.)

Olympic Games, vagyis Olimpiai Játékok. Mint tudjuk, így hívják ezt a négyévenkénti eseményt.

Jóllehet a modernkori olimpiáknak már annyi közük van a játékhoz, mint a hirosimai atombombának a tudományos kísérlethez. Vagy mint a Tienanmen térnek a Hyde parkhoz.

A gyermekkorában balesetet szenvedett dél-afrikai 21 éves Oscar Pistorius különleges szénszálas műanyag műlábakat kapott, több versenyt is nyert vele. Most a szakmai berkekben azon folyik a vita, ő indulhat-e az olimpián.

Úgy néz ki, nem.

Mert állítólag gyorsabban fut az újfajta szerkentyűkkel, mint mások az igazi cubákjaikkal.

A probléma persze komolyabb, mint gondolnánk. A tudomány mai állása alapján nem tűnik megoldhatatlan feladatnak, hogy valaki levágassa a kezeit, lábait, s komputervezérelt szuper-kemény acélvégtagokat építtessen be helyettük. De lassan nem lesz szükség a szívre, tüdőre sem, ezeket is lehet pótolni elektronikus gépezetekkel. De egyenlőre ez még a jövő zenéje. Az olimpikonok többsége még mindig különféle teljesítménynövelő szerekkel – hormonokkal, vitaminokkal, tápszerekkel, stb. - szarakodik.

Mindenki doppingol állítólag.

A hülyébbek rendre lebuknak, az ügyesebbek meg rendre megússzák. A szerek sokat fejlődtek, akik ügyesen kokszolnak, azok már látványosan nem torzulnak el, mint régebben. A nőknek nem nő ki a szakálluk, a férfiaknak sem lesz csöcsük. Legfeljebb néha meghal egy-két huszonéves, akiket igyekszenek gyorsan elföldelni és elfelejteni.

Az olimpia valamikor az amatőr – vagyis szabadidős – sportolók vetélkedése volt. A legények hétvégére bezárták a rőfös boltjukat, s vidám versengés keretében mérték össze erejüket.  Aztán – gondolom – legurítottak néhány korsó sört.

Néhány évtizede még megtörtént, hogy egy dél-afrikai hölgy a salakon mezítláb futva nyerte a hosszútávfutást. Ma már naponta nyolc-tíz órán át edzenek, speciális felszereléseket használnak, speciális étkeket esznek, be van osztva minden percük. S persze hogy nem doppingolnak, csupán megengedett teljesítménynövelő vitaminkészítményeket szednek. Illetve többségük azt sem tudja, mivel etetik valójában, mert ezeket a szereket külön orvosi team kotyvasztja éjjelente,  valahol sötét dohos laborok mélyén.

A jelszó pedig ma már átalakult olyképpen: nem a részvétel, hanem a győzelem a fontos!

Báró Coubertin pedig rettenetesen forog a sírjában.