Orwell úgynevezett disztópiái – negatív utópiái - a Nagy Testvérről, a 101-es szobáról, a gondolatrendőrségről mára már elavultak; szegényes, fantáziátlan történetecskéknek tűnnek.

Ismerősöm mesélte, hogy egy fővárosi pályaudvaron az egyik beérkező vonatról át kellett szállniuk egy másikra. Útközben a peronon cipekedve, több helyen is rácsokkal körbevett ellenőrző pontokon kellett elhaladniuk, ahol mogorva sárgamellényes őrök kontrollálták, rendelkeznek-e érvényes utazási dokumentumokkal. A vonaton már előzőleg egyébként – útközben Miskolc és Budapest között - két jegykezelő is elkérte tőlük a bilétákat.

Mi pedig a minap jártunk úgy, hogy az úti-csomagjaink cipekedésében segíteni akaró rokonainkat nem engedték be jegy nélkül az állomás területére. Ezzel a MÁV hadat üzent azoknak az egykori romantikus búcsúzási formáknak is, mint a lépcsőn állva csókolózás, vagy a könnyes zsebkendővel integetés. Mint ahogy az a prózaibb probléma sem zavarja őket, hogy a Keletiben például a parkolókhoz közeli oldalbejáratok megszűntek, mivel ott nincs pénztár. Az utasoknak ezért a főbejárat felé kell kerülniük több száz métert, hogy jegyet tudjanak venni. A nemzetközi jegypénztárhoz egy időben pedig csak az mehetett, akinek már volt jegye. Nem tudom, ez változott-e.
Az állítólagos nagyszámú bliccelők elleni razziákra természetesen többnyire mindig akkor kerítenek sort, amikor a legnagyobb a tömeg és a tumultus. Elképzelhető, ilyenkor mily nagy az utasok öröme. Ha a vonat megállása után netán felelőtlenül kidobtuk volna a bilétánkat, mehetünk vissza keresgélni. És, ha az iránt faggatózunk, hol van az az előírás, miszerint a jegyet a leszállás után is meg kell őrizni, akkor azt a kézenfekvő választ kapjuk, hogy ez a rendelkezés a MÁV Üzletszabályzatában elolvasható a forgalmi irodán. (Egyébként pedig illene már tudni,legalább nekünk, itt lakóknak, hogy: Magyarországon még a parkolócédulákat is hosszú évekre archiválni kell.)

A MÁV szerint persze aggodalomra semmi ok, másutt ez a kordon rég bevált módszer. „Azokon a területeken, ahol már korábban bevezetésre kerültek a peronkapuk, tehát a Nyugati pályaudvar és a Déli pályaudvar esetében, a pályaudvarokon és az azok környékén található pénztárakban 7 százalékkal emelkedtek a bevételek" – újságolta örömmel a MÁV-START szóvivője. Igen, a MÁV-propaganda dübörög. Szerintük a Budapest környéki elővárosi vasutakon a bliccelők évente 3 milliárd forintos kárt okoznak. A káruk országosan és évente 6 milliárd. Ezért más nagyvárosokban is tervezik már peronkapuk és ellenőrzési pontok telepítését. A MÁV Start ZRt. működtetési vezérigazgató-helyettese pedig kijelentette, a peronkapuk felállítása a személyszállító cég bevételeinek növekedése mellett, az utasok biztonságát is szolgálja (!).

Persze mindezen dolgok miatt csak az Orwelli-i fantázián nevelkedett maradiak berzenkednek ma már. Hiszen a kordonokhoz, rácsokhoz, egyéb beléptető rendszerekhez, valamint a bennünket titokban figyelő kamerákhoz szép módszeresen szoktattak hozzá bennünket az élet minden területén

Azt már jóval régebben tudomásul vettük, hogy ha repülőre ültünk, akkor még a fenekünkbe is belenézhetnek, és a manikűrollót is elkobozhatják tőlünk, mint igen veszélyes eszközt.

De manapság már nem lepődünk meg azon sem, ha egy üzletben nincs kiszolgáló, ám mindenfelé kamerák pásztáznak, s az áruspolcok között fegyveres biztonsági őrök leskelődnek, akárcsak valami szigorúan titkos CIA bázison lennénk az X akták című filmben. Manapság a bíróságok többségére is a közönséges földi halandó csak úgy juthat be, ha a biztonsági őrök árgus tekintetétől kisérve áthalad egy kapun – amit még egy meglazult műfogsor is csipogásra késztet –a táskáját pedig egy futószalag melletti gépezet világítja át, nincs-e benne időzített bomba, taposóakna, vállról indítható rakéta, ilyesmi.

Újabban már a strandokat is szögesdrótkerítés övezi, a bejáratnál pedig ugyancsak zord biztonsági emberek, komputervezérelt beeresztő kapuk várják a vendégeket. Egyre szaporodnak a hermetikusan lezárt lakóparkok, s titkos kódokkal, kártyákkal nyitható közintézmények, lakások.

A társadalom immáron visszafordíthatatlanul kétfelé szakadt, az őrző-védőkre és az őrizettekre.