Avagy egy jellegzetes hazai történet arról, hogy a hamisan vádló hogyan vádolta meg hamisan a hamisan vádlót azzal, hogy az hamisan vádolta meg a hamisan vádaskodót.

Tény, hogy kábítószer helyett sütőport találtak a Hír tévések autójában a nyomozók. Tény, hogy ebben szerepe volt egy büntetett előéletű úrnak. Tény, hogy erről tudtak a tévések, tudott a rendőrség, s tudott néhány kormánypárti politikus is. Tény az is, hogy az eset kapcsán számtalan titkos hangfelvétel is készült. Mindenki elkészítette a saját verzióját.

Az ügy tényállását röviden és érthetően úgy foglalhatnánk össze azon tájékozatlanabb állampolgárok számára, akik a politikai ismereteiket többnyire csak a Móricka nevű sajtóorgánumból, vagy a Győzike show-ból szerzik be, hogy a hamisan vádló hamisan azzal vádolta meg a hamisan vádlót, hogy valaki hamisan vádolta a hamisan vádaskodót. Vagy ahogy Daróczi Dávid kormányszóvivő a kormány szemszögéből meglehetős dodonai stílusban, s kissé leegyszerűsítve megfogalmazta, két ellentétes állítás van az ügyben, és ma még nem tudni, melyik az igaz. Bármelyik is, a kormány politikájától távol áll az is, hogy politikusok újságírókat ilyen módszerekkel befolyásoljanak, és az is, hogy újságírók ilyen módszerekkel próbáljanak meg tőrbe csalni politikusokat.

Milyen politikusok? Milyen módszerek? Miféle kormánypolitika? Mindezt nem fejtette ki konkrétabban. Pedig jó lett volna, a nagyobb tisztánlátás kedvéért.

A homályt oszlatandó, megszólalt viszont a pénzügyminiszter. Az ügy nyilvánosságra kerülése után azonnal közleményt adott ki. S persze a Viktor védelmére kelt. Hogy félreértés ne legyen, a Tóth Viktoréra. (Szerinte a  Hír TV-ben előadott minden állítás "bizonyíthatóan kimeríti a hamis vád és a hatóság félrevezetésének kategóriáját".) Pedig nem is várta ezt el tőle senki, Ő mégis csak úgy önként a Viktor mellé állt. De nem dalolva. Nem az a dalolós fajta. (Bár a fene tudja. Lehet, hogy ő is azok közé tartozik, akik az átkosban nyilvánosan az Internacionálét énekelték, titkokban a Székely himnuszt, míg mostanság épp fordítva: nyíltan a Székely himnuszt, s titokban az Internacionálét.)

Egyébként pedig az buta kérdés, hogy miért kelt a pénzügyminiszter Tóth Viktor védelmére. Hiszen ez az úr a miniszter embere és barátja. Neki sok barátja van ám. Arról már nem ő tehet, hogy ezek a barátok mindig kisebb zűrökbe keverednek.

De aztán támadt az ügyben egy másik fogadatlan prókátor is. Nem is akármilyen, hanem maga a legfőbb prókátor. Aki meg – bár senki sem kérte rá, s nem is az ő tiszte volna ez - a köztiszteletben álló dr. Helmeczy ügyvéd urat védte meg soron kívül, s sokak szerint időnek előtte.

A futball-szakjogász Helmeczy úr egyébként igen érdekes dolgokat állít bizonyos hangfelvételen. Megtudhatjuk tőle, hogy mifelénk már nem csak haverok léteznek, hanem haveri kutyák is. Félreértés elkerülése végett, ezúttal nem nagykutyákra gondolt az ügyvéd úr, hanem igazi kutyákra.

Haveri rendőrkutyákra.

Hogy mi lesz ennek az egész szarkavarásnak a vége? Még nem tudni.

Egy azonban bizonyos. Akármelyik verzió is az igaz, nagy baj van. Mert vagy az történt, hogy kormánypárti politikusok a nekik nem tetsző sajtót meg nem engedett eszközökkel próbálták besározni, lehetetlenné tenni, vagy az a nagy helyzet, hogy annyira hülyék, hogy bedőltek egy primitív provokációnak.