A szeptember beköszöntével olvasgatom a menetrendszerű siránkozásokat arról, hogy megint milyen rosszul sikerült a hazai nyári turistaszezon. Százalékok repkednek a rettentő recesszió bizonyítására. (Jellegzetes magyar szokás ez a siránkozás. Közismert vicc, amikor Khon úr panaszkodik, minden nap veszteség, amikor kinyitja a boltját. S, hogy miből él? Abból, hogy szombaton zárva tart. Nálunk még a milliárdosok is siránkoznak, hogy milyen rosszul megy nekik. Ez alól legföljebb egy-két ostoba procc újgazdag a kivétel, akik a piros helikopterükre, milliós órájukra vágnak föl.)

De az tényleg igaz, hogy a hazai turizmussal baj van.

Augusztus közepén Görögországban üdültünk, s a nyaralás egyik fénypontja az a fakultatív program volt, amikor egy „kalózhajó” fedélzetén a halálfejes lobogó alatt egy „lakatlan” szigetre hajókáztunk.

A kalózhajón persze nem virtuális áldozatként, hanem kvázi vagány kalózokként tartózkodtunk.  Ami fejenként 22 eurónkba került, vagyis mindössze mintegy 5.000 Ft-ba, ami ha úgy vesszük cseppet sem drága, hiszen a cech magában foglalt mintegy félnapos hajókázását a csodaszép Égei-tengeren, bőséges ebédet a szabadtéren elkészített és feltálalt sült hallal, görögsalátával, s persze korlátlan borfogyasztással, gyakori ouzo kínálgatással. Mind ezenközben sokat fürödhettünk is, nemcsak egy elhagyatott tengerparton, de aki akarta odakünn a nyílt tengeren is megmártózhatott.

A vicces kapitány közben azzal nyugtatgatott, hogy „no cápa, cak picike piranja.”

Mindannyian tudjuk, hogy mifelénk is létezik programszerű kalózkodás a vendéglátásban, csak a külhoninak pontosan a fordítottja. Nálunk ugyanis nem a vendégek játsszák a kalózok szerepét, hanem a kedves vendéglátók. Aki egynémely szórakozóhelyen nem hajlandó a két langyos koktélért félmillió forintot leperkálni, azt a tar fejű gyorstalpaló vendéglátó-ipari szakemberek veszik kezelésbe, s jobb esetben csak halálosan megfenyegetik, s arra kényszerítik, hogy a legközelebbi bank automatából kivegye a pénzét.

Azt is tudjuk, a pesti taxisok miként bánnak a külföldi utasaikkal. Miként kerülik meg felük fél Budapestet, amikor a Keletiből az Oktogonhoz mennek.

Tényleg csoda-e ezek után, hogy folyamatosan csökken a hazai turizmus?

De nem csupán az ilyesfajta vendéglehúzás okoz problémát, hanem a rossz közlekedés, a kosz, az aluljárók bűze, újabban pedig még ehhez egyfajta hungarikumként hozzájárul az is, hogy hetente menetrendszerűen kiürítenek egy-egy városrészt mindenféle rozsdás bombák miatt.

De miért nem lehetne mindebből előnyt kovácsolni?

Marketingesek figyelem! Népszerűsítsük hazánk fővárosát ily módon: bomba ajánlat! Látogasson el a bombák városába! Hangulatos éjszakai kitelepítés a helyi általános iskola tornatermébe. Svédasztal zsíros kenyérrel és vöröshagymával. Pusztamérgesi olaszrizlingből korlátlan fröccsfogyasztás. A program ára mindössze 9990 Ft/fő.

No cápa, no piranja! – mondaná a kapitány. Cak picike fizetőpincér.