Egerben változatlanul helyzet van. Sőt egyre fokozódik. A kórházvédő proletár-főorvosok által vezényelt közproletárok néznek farkasszemet az egykori kiszes komcsik által pátyolgatott HospInvest nevezetű gaz kapitalistákkal. Volt itt már több nagygyűlés, ünnepélyes eskü az egyik oldalon, munkahelyi kutakodás, rendőrségi feljelentés a másikon.  A tiltakozó megmozdulások egyre sokrétűbbek: most például mozaiksztrájk, ülősztrájk, éhségsztrájk vette kezdetét egyszerre. (Méghozzá sajátos formában, a dolgozók egymást váltják. Ez némely rosszmájúak szerint így inkább fogyókúra.)

Miénk a gyár, magunknak építjük, sulykolták a háború után a tőkéseket elzavaró nagyapáinknak egykoron. Most a hevesi megyeszékhelyet olyan plakátokkal tűzdelték teli, melyek szerint „Miénk a kórház.” A plakátokon a HospInvest csupa kisbetűkkel hospinvest-nek íródott, akárcsak nemecsek ernőé a Pál utcai fiúkban.

Lehet, hogy sokak számára egyértelmű, de a számomra nem teljesen világos, a „miénk” szócska kiket takar? A megye, a város lakosságát? Vagy a kórházi dolgozókat? Az ötvenes években egyszerűbb volt az ilyesmit eldönteni. Népi demokráciában éltünk, s a „miénk” a dolgozó népet jelentette úgy anblok, mindenkit. Leszámítva az osztályellenségeket.

De tényleg, kiké is az egri kórház? A népé, vagyis mindenkié? Vagy inkább arról van szó, mint igazából volt az ötvenes években is? Amikor mindenkit egyenlőnek mondtak, de azért voltak egyenlőbbek? Akik a gyárat nem építették, csak a bársonyszékeikben ücsörögve hangzatos jelszavakkal buzdították a népet? Nem azok emberei tiltakoznak, tüntetnek, folytatnak-e most is éhség-sztrájkot, akik mindeddig jól megéltek abból, hogy a magánpraxisukat is állami háttérrel és segítséggel folytatták? Vagy tényleg a kizsákmányolt, agyonhajszolt, törvénytelenül túlóráztatott, alulfizetett betegápolók, asszisztensek, takarítók maguktól érzik úgy, hogy eddig övék volt a kórház, és azt tőlük most a HospInvest fogja rútul elorozni?

(kép forrás: Heti Válasz)

Megértem a kis beosztottak aggodalmát, hiszen azzal riogatják őket, hogy akkor majd elveszítik közalkalmazotti státusukat, s nekik annyi. Jön majd a mohó karvalytőke és teljesen lerabolja a kórházukat. És félnek attól is, mi van, ha tönkre megy a HospInvest? Hát nem sokkal jobb az állam csecsén élni? Biztonságban, nyugalomban. Hiszen eddig is azt tapasztalhatták, hogy amikor már nagyon nagy a hiány, akkor mindig jön a jóságos állam bácsi megtestesítőjeként a megyei önkormányzat, s a zsebébe nyúlva gavallérosan kifizeti a többmilliárdos cechet. Azokat a tartozásokat, amelyeknek jelentős része a pazarlásból származik. Abból például, hogy a kórház eszközeinek használatából származó haszon jelentős része magánzsebekbe vándorol.

Az egyik egri internetes portálon – HEOL – folyó vita két hozzászólója jellemzően megfogalmazta a két végletes véleményt.

"Csakugyan azt hiszitek, hogy kórházunk számos dolgozója pusztán passzióból protestál, ragaszkodva foggal-körömmel a nyomorúságos kis fizetéséhez. Fogalmatok sincs mi szabadul Egerre a HI odakerülésével. Ti fogtok kutya módjára nyomorultul elpusztulni, ha a cég megkezdi a takarékos gyógyítását. Ami miatt az összes orvosi egyetem megvonta a HospInvest kórházak akkreditációját.”

És egy jellemző válasz:
„Nem, egy pillanatig sem hiszi senki, hogy passzióból protestál. Hisszük azonban, hogy féltik a paraszolvenciájukat. Még inkább azonban, hogy tovább szeretnék használni a magán- és magán jellegű rendeléseikhez a közkórház infrastruktúráját. Az utóbbi a nagyobb pénz.”