Az UD Zrt-nél és annak egyik vezetőjénél tartott házkutatással kapcsolatban hivatalos nyilatkozatokban az is elhangzott, hogy nem csak magántitok-, hanem államtitoksértés gyanúja is felmerült az üggyel érintett személyekkel összefüggésben. Nem tudom, konkrétan milyen államtitkok milyen megsértése kerülhet szóba, egyáltalán tényleg szóba kerülhet-e ilyesmi, ezt majd gondolom a most folyó vizsgálat úgy-ahogy tisztázza, ha tisztázza.

Az viszont bizony nem kizárható verzió, hogy - finomabban fogalmazva Demeter Ervinnél – Szilvásy és csapata is sértett államtitkot.

Hogy miből gondolom ezt?

Azon ősi kriminalisztikai tétel ismeretében jutottam ilyen feltételezésre, amelyik szerint egy bűneset vizsgálatának mindig egyik legfontosabb alapkérdése az, hogy a tett, kinek állt érdekében, illetőleg kinek nem állhatott érdekében. Qui prodest?

Jelen esetben tehát az a kérdés, kinek használt az, hogy a jelen hazai politikai viszonyok közepette kitudódjon egy olyan beszélgetés tartalma, amelyet az UD Zrt egyik vezetője – egy volt titkosszolgálati alkalmazott - és az egyik nagybank elnöke folytatott. Amelyik beszélgetés lényegében egy ellenzéki pártelnök egy másik ellenzéki párt általi „kicsinálásának” tervéről szólt.

Az még csak-csak elképzelhető, hogy valamelyikük, vagy akár mindketten is ezt a beszélgetést rögzítették. A nyilvánosságra hozatala azonban nekik aligha állhatott az érdekükben. De, ha mégis, akkor sem ez a sunyi, alattomos mód – egy ismeretlennel Dávid Ibolyának elküldeni - felelt volna meg az érdekeiknek, hanem éppen a saját tisztázásuk érdekében ezt nyíltan tették volna, megfelelő eligazító kommentár kíséretében, s ezzel megúszva az utólagos kínos magyarázkodást is.

Miután pedig azt tudjuk, amit már maga a titkosszolgálat vezetője is elismert, hogy korábban az UD Zrt ellen titkos vizsgálatot indítottak, amelynek keretében telefonlehallgatások is történtek, akkor nem kell Marple kisasszony logikájával rendelkezni ahhoz, hogy rájöjjünk, az ominózus telefonbeszélgetést is az a szervezet rögzíthette, amelyiket legfelsőbb szinten Szilvásy miniszter úr irányít, aki ugye a kisebbségi MSZP kormány egyik oszlopos tagja, Gyurcsány közeli barátja.

Vajon érdekében állt-e egy MSZP kormány titkosszolgálatának ennek a beszélgetésnek a mostani nyilvánosságra hozatala?

A kérdés már költői, a tények meghaladottá tették. Az MDF-et megosztó elnökválasztás körüli viharfelhők az utolsó pillanatban, a Fidesz szimpatizánsnak gondolt Almássy lelépésével egy csapásra elvonultak, Dávid Ibolyának sikerült megszabadulnia a veszélyes riválisától, s így ő egyetlen jelölt maradt. Ezzel egy időben pedig sikerült egymásnak ugrasztani a két legjelentősebb hazai ellenzéki erőt, az MDF-et és a Fideszt is, épp akkor, amikor a kormányzás igencsak válságban van. (Laborcz Sándor úr a KGB-nél még a „bomlasztás” címszó alatt tanulhatta az ilyesmit.)

Szóval, nagyon úgy néz ki, a lehallgatott telefonbeszélgetés kiszivárogtatása a kormányköröknek állt érdekében, s erre nekik is volt leginkább lehetőségük. Ha pedig ez így van, akkor fel kell tenni azt a kérdést is, ezt törvényesen megtehették volna-e?

A nyilvánvaló válaszhoz nem kell Marple kisasszonynak lenni, még az egykori tévéfilmbéli rendőrnő, Linda logikája is elegendő.