A Magyar Nemzet Online (MNO) szerint „Alig néhány százan gyűltek eddig össze a budapesti Olimpiai parkban a romák eddigi „legnagyobb” demonstrációjára, amelyet a Kolompár Orbán vezette Országos Cigány Önkormányzat szervezett a „szélsőségek ellen”. A távirati iroda tájékoztatása szerint a táskákat és a ruházatot, láthatósági mellényt viselő roma polgárőrök vizsgálták át. Az MNO beszámol arról is, hogy a tudósítóját, valamint a fotóriporterét nem engedték be a helyszínre a rendezők, mondván, nem szerepelnek a „vendéglistán”. Lapjukat nem értesítették, hogy a rendezvényre előzetes akkreditáció szükséges

Az MNO 2008. szeptember 20. 15:36 keltezésű híre már a címében közli velünk egyébként, hogy „Kolompár Orbánék „kirekesztették” a Magyar Nemzetet +Videó.”

A hivatkozott video pedig „Kolompár Orbánék „kirekesztették” a Magyar Nemzetet” címmel a Hír Tv egyik felvétele, amelyiken szó sincs semmiféle kirekesztésről, a tudósító – Losonczi Kata – csupán azt rója fel, hogy „a sajtót is csak nagyon nehézkesen engedték be”, ami ugye nem azonos a kirekesztéssel. A kedves tudósító bizonyára megfeledkezett róla, ki is beszélt errefelé kirekesztésről. Nekem nem Kolompár Orbán neve ugrik be.

Szóval az MNO idézett tudósítása valótlanságot tartalmaz, ám nem is csak egyet. A láthatósági mellényt viselő roma polgárőrök, táskákat és ruházatot nem vizsgáltak át. Talán nekem – aki nem vagyok cigány – azért észlelnem kellett volna, ha valaki csak úgy ukmukfukk átkutatja a ruházatomat és a táskámat. Pedig nem tudhatták rólam ki vagyok, s igazolványt sem kért senki tőlem. A tüntetésen személyesen jelen voltam, sok-sok nem cigány embert is láttam, de közülük sem kutattak át senkit, az ott posztoló rendőrök sem. Az lehetséges továbbá, hogy amikor az újságíró a helyszínen járt, akkor még csak pár százan voltak a tüntetők, de félő, hogy ez a zsurnaliszta úgy járt mint egyszeri kollégája, aki meleg hangú kritikát írt egy színielőadásról, ahonnan idő előtt távozott, s így nem szerzett tudomást arról, hogy az előadás félbeszakadt, mert a teátrum leégett.

Az igaz, hogy a sok kordon miatt nem mindenütt lehetett a tüntetés helyszínére bejutni. Először én is „rossz helyen” próbálkoztam, de a rendőrök készségesen útbaigazítottak a kordonok erdejében. A tüntetésen pedig több ezer roma és nem roma vett részt. Ezt mindenki láthatta, aki egyébként meghallgatta a felszólalókat, köztük a magával ragadóan beszélő Daróczi Ágnest és a többieket is. Ági szenvedélyes szónoklata közben egyébként még a nap is kisütött kis időre. (A Parlament előtti unalmas szövegelések közben viszont már ismét csepergett.)

Ámde a „kész átverés show” mint kedvelt televíziós műfaj kapcsán nem is az MNO-ról, meg a Hír Tv-ről akartam szót ejteni. Hanem Gyurcsány Ferencről, a nagy manipulátorról és túlélő művészről, a politikai élet Houdini-jéről.

A miniszterelnökünk már többször bebizonyította, hogy nagyon ért az ilyesfajta show-műsorokhoz. Emlékezzünk vissza, amikor a 2006-os választások előtt vaskos paksamétákat cipelészett, amelyek telides-tele voltak az MSZP programjával, nemzetgyarapító elképzeléseivel. A választási győzelem után a paksaméták eltűntek, jött helyettük az őszödi „szenvedélyes igazság-beszéd”. Amelyet persze nem mindannyiunkkal osztott meg, hanem csak egy szűk körű hasonszőrű vezetői elittel, némi borozgatás közben. (Ami egyébként 16 éven aluliaknak csak nagykorú felügyelete mellett volt ajánlott) Amiről persze hónapokig kussoltak a résztvevők. S amikor ezt a beszédet valaki mégis nyilvánosságra hozta, Gyucsány azonnal újfent a nagy igazmondó szerepében próbált tetszelegni.

Kész átverés volt az euró-bevezetés ígért időpontja is, de átverésnek bizonyult az is, amikor sokakkal elhitette, most aztán már vége a tespedésnek, szarakodásnak, a Medgyessy féle felelőtlen osztogatásnak, irgum-burgum jön a konvergencia-program, s jönnek az igazi, valós reformok. Hát a reformok nem nagyon jöttek, hacsak nem lehet ennek tekinteni széfek ezreinek beszerelését a vécépapír nélküli kórházakba. Jöttek viszont a megszorítások, iskolabezárások, vasúti járatfelszámolások, stb..

Gyurcsány szereti azt az átverési trükköt is, amit úgy hívnak, adócsökkentés. A módszer egyszerű, mindig adócsökkentési terveket kell emlegetni, s közben adókat kell emelni. Mindig mást kell mondani, mint amit teszünk. S ha az ellenzék teszi ugyanezt, azt populizmusnak kell nevezni.

De a romatüntetésre visszatérve, az sem volt semmi, amikor a cigányokat finoman odaterelték a Charta tüntetés helyszínére, a Kossuth térre. Természetesen nem erőszakkal, de más útja a résztvevőknek nem nagyon volt. Így aztán az is a Charta rendezvényén találta magát, aki eredetileg nem is oda igyekezett. Ezzel is többen lettek a piros-sapkások.

Végül azért mégis azt mondom, érdemes volt a gyengéd erőszaknak engedni. Olyan élménnyel lettem gazdagabb, sok-sok cigány barátommal együtt, amilyennel eddig még sohasem. A parlament elé érkező romákat percekig tartó taps, éljenzés és egyéb láthatóan őszinte rokonszenv megnyilvánulások fogadták. Ebben a néhány percben az ott vonulók úgy érezhették, Magyarország befogadta őket. Ha nem is túl sok időre. És, ha nem is az egész ország, csak egy kisebbik része.

Azért arra kíváncsi lennék, a Fidesz-tábor mikor tapsolja meg a cigányokat.