Nem is értem, miért nem haraptak rá erre a mai hírre az olyan virtigli keresztény politikusok sem, mint Semjén Zsolt vagy Orbán Viktor, sem pedig az olyan bősz alkotmányjogászok és jogvédők mint például dr. Kolláth ügyvéd úr, a TASZ, vagy Morvai Krisztina.

A Legfelsőbb Bíróság ugyanis, az újsághírek szerint, precedens-értékű ítéletet hozott egy három éve húzódó rendkívül fontos kérdésben.

Történt ugyanis, hogy Dunaújváros jegyzője a lakossági panaszokkal egyetértve arra az elhatározásra jutott, hogy a Krisztus király főtemplom harangjai zavarják a környéken lakók nyugalmát. A híradások a továbbiakra nézve elég szűkszavúak, nem derül ki belőlük sem a jegyző pártállása – lefogadom, egy istentelen komcsi lehetett az illető, azok képesek csak ilyesmire - , de azt sem tudhatjuk meg, hogy miként kívánta a jegyző úr a harangszó rezgéseit a szerinte megengedett mértékre szorítani.

Tán posztóval boríttatta volna a harangokat, vagy elrendelte volna, hogy a rézharangokat cseréljék ki faharangokkal? Esetleg elrendelte volna, hogy a templomtorony köré építsenek zajelnyelő falakat?

A plébánia a megyei közigazgatási hivatalhoz fellebbezett. A hatóság pedig kimondta, a harangozással kapcsolatos önkormányzati döntés beavatkozás a hitéleti tevékenységbe, amit viszont az Alkotmány, s más jogszabályok is tiltanak. A Fejér Megyei Bíróság viszont, a jegyzővel értve egyet, nem fogadta el ezt a velejéig klerikális reakciós érvelést, mondván, a harang által kibocsátott zajra is vonatkoznak az állami jogi normák, s így a zajhatárérték megállapíthatósága is. Szerencsére a Legfelsőbb Bírói tanács jogerősen pontot téve az ügy végére kimondta, a jegyző nem járhat el zajhatóságként.

Képzeljük el, mi történt volna, ha a legfőbb bírák is a jegyzőnek adtak volna igazat! Képzeljék el, amint a helyi hivatalok sorra hozták volna a tiltó határozatokat. Nagyobb polgármesteri hivatalokban külön Harangügyi Osztályokat és Főosztályokat kellett volna létrehozni. Az ország összes harangját át kellett volna adni az egyébként is mohó színesfém-kereskedőknek. Ez jó kis biznisz lett volna. (Tán csak nem Veres János valamelyik haverja sertepertélt a háttérben?)

Nem érthető persze az sem, hogy ez a harangozás miért csak most vált bírósági üggyé? Miért nem zavarta eddig a bimbamozás évszázadokon keresztül egyetlen magyarországi helység nyugalmát sem? Még az ötvenes évekbeli diktatúrát sem? Miért csak a Dunaújvárosi lakótelepiek pogány füleit kezdte el ez irritálni a XXI. században?

Hogyan lehet az egyébként, hogy amíg Kecskeméten olyannyira megkedvelték az ilyesféle hanghatásokat, hogy még édesbús nótát is faragtak belőle, mondván: „Megcsendült a kecskeméti öregtemplom nagyharangja…”, addig Dunaújvárosban ez tárgyalótermi esetté válhatott, akárcsak egykor a fülemüle füttye Arany János versében. Ugye hallottak már felőle harangozni?