Mindjárt az elején állapítsuk meg, a reklám és a politikai propaganda, piár-tevékenység között egyre több a hasonlóság. A politikai marketing szakemberek rájöttek arra, hogy nincs már helye a több órás beszédeknek, filozófiai igényű eszmefuttatásoknak, hanem itt is, akár csak a reklámokban, néhány másodpercbe kell tömöríteni a mondanivalót. Ekkor van esély arra, hogy az emberek két szappanopera között a politikus szavára is odafigyeljenek. Egy időben a legnépszerűbb reklám az volt, hogy egy szakállas ember csettintett és azt mondta: "Müszi!" Rájöttek hát a politikusok is, hogy a néphülyítéshez elegendő néhány olyan tőmondat, mint, hogy: "a nemzet nem lehet ellenzékben!", "Magyarország benned van!" Az sem baj, ha ezeknek nincs semmi értelmük, csak jól hangozzanak. Jók a rövid idézetek is, mondjuk a Bibliából vagy Bibótól, esetleg Kossuthtól, Széchenyitől, de bejönnek a dakota viccek is.

A reklámiparban lapvető etikai alapelv viszont, hogy nem lehet a saját termékünknek olymódon hírverést csinálni, hogy másokét pocskondiázzuk. A korrekt reklám az, amelyik az adott termék előnyös tulajdonságait felsorolja, s teszi ezt olyan tálalásban, ami felkelti a potenciális vásárlók figyelmét. Maximum még arról lehet szó, hogy egymás mellé tesszük a saját fantasztikusan jó árunkat, s mellé helyezzük a névtelen "másikat", majd azokat összehasonlítva elfogulatlanul megállapítjuk, hogy a miénk összehasonlíthatatlanul jobb. Látunk egy palit például, aki beleesett a pöcegödörbe. A feleség szörnyülködik, de kiderül, nincs rá semmi oka, hiszen a mi mosóporunk a legmakacsabb foltokat is pillanatok alatt eltávolítja a ruházatról, és illatossá teszi, szemben a "másik" mosóporral, amivel hiába csuruszkoljuk, sikálgatjuk, az öltöny büdös és szaros marad. A korrekt hirdetésben azonban a "másik" mosópornak soha nincs semmilyen márkaneve

Az ugyanis elfogadhatatlan és tiltott módszer, hogy például a reklámban kijelentsük, a Pepsi-Cola jobb, mint a Coca-cola, vagy fordítva. Ez súlyos etikai vétség lenne, s ezt minden kezdő reklámszakember tudja.

Tulajdonképpen az ilyen "egyik"-"másik" reklám sem teljesen tisztességes több okból sem, hiszen úgy dicséri a terméket, hogy valamennyi, bár név szerint nem említett hasonló rendeltetésű gyártmányt pedig lehúz, lefitymál. Vagyis azt sugallja, hogy az összes között a miénk a legjobb. Miközben azt azért mindenki tudja, hogy az X márkanevű mosópor épp úgy kitisztítja a ruhát, mint a Z és Y, sőt, ami gyakori vásárlói tapasztalat, sem az X nem mossa ki rendesen, sem a Z és Y, vagyis valójában mindegyik bóvli.

A politika azonban még a reklámiparnál is züllöttebb az önfényező módszereit illetően, hiszen ami a reklám-kommunikáció terén egyértelműen tiltott, az itt megengedett. Ugyanis itt nem az zajlik a pártok harcában, mint amit mondjuk a mosóporok küzdelmében megszoktunk. A politikai árucikkek porondján az egyik párt nem úgy fényezi magát, hogy egy "másik" meg nem nevezett, névtelen párthoz hasonlítja magát, hanem konkrétan, kerek-perec kimondja, hogy kik azok a magukat pártnak nevező gonosztevők, akiktől minden körülmények között óvakodjunk. A Piros Párt (PP) szerint a Narancs Párt (NP) rettenetes bajokat zúdítana az országra, ha hatalomra kerülne, a Narancs Párt szerint viszont a Piros Párt valamennyi tagja hazaáruló, és semmi más cél nem vezérli őket, csak az ország tönkretétele. A Piros Párt szerint a Narancs Pártnak nincs semmilyen épkézláb programja, miközben azzal büszkélkedik, hogy bezzeg neki több ilyen is van, ha kell (kot-kot-kot-kot kotkodács), akár minden napra jut egy ország-gyarapító elképzelés.

Egyébként nem mondhatnám, hogy túl változatos a pocskondiázási eszközrendszerük.  A lényeg, hogy elhiggyük nekik, ők minden cselekedetükben a haza felvirágoztatásán dolgoznak, miközben a másik oldal a nemzet tönkretételén fáradozik. S ennek elhitetésére nem sajnálnak bármennyi pénzt áldozni. (Ebben az egyben egyetértenek.)

Most például a PP és a NP azzal a reklámötlettel szórakoztatják a nagyközönséget, hogy azt állítják egymásról, hogy a másik lehallgatta az ő lehallgatásukat.