A Bourbonokról mondták egykoron, hogy semmit sem tanultak, és mindent elfelejtettek. Illetve, bocs’, de nem teljesen így szól az idézet, ám a magyar pártokra inkább ez a kitekert változat látszik igaznak. Nem tudom, mikor jön már rá arra akármelyik vezető erő minálunk, hogy az emberek (s, most az emberek kifejezést nem az orbánviktori értelemben használnám, ha értik, mire gondolok) nem szeretik a direkt önfényezést. Már az ötvenes években sem jött be, hogy olyan grafikonokkal etettek bennünket, kenyér helyett, amelyek hegyes szögben íveltek fölfelé, akárcsak a legmeredekebb kanyonok falai. Nem vezettek eredményre az agitkák, csasztuskák sem. Ilyesmik például:

„Vezet minket Rákosi, gondol a parasztra, / Annak aki vele tart, nincs oka panaszra. / Sej ! Pártunk egyre fokozza elért eredményét, / Szabad földön tanáccsal védjük meg a békét.”

Az idézett versike egy másik része egyébként talán még ma is aktuális lehet, ajánlom különösen Demszky ellenfelei becses figyelmébe:

„Sej! Épül már a földalatti, csodájára járnak, / Vesszenek el, akik itt háborúra várnak!”            (Forrás: STEFÁNY Judit Felülről szervezett népi kultúra.)

Nem jött be Kádáréknak sem ez az öndicsérő módszer, akik valamennyi újságban váltig azt sulykolták belénk, hogy a szocializmus útján előrehaladva az életszínvonalunk napról-napra emelkedik. Alig kellett négy-öt évet várni egy méregzöld Wartburgra, vagy egy hupikék Trabantra, netán egy telefonbekötésre. No persze az utóbbihoz nagyfokú politikai megbízhatóság is szükségeltetett. Ha haragban voltunk a házmesterrel, akkor aztán várhattunk ítéletnapig a vonalra. És istenem, azok a csodálatos háromévenkénti ötvendolláros turistautak!

Arra talán már a fiatalabbak közül is többen és jobban emlékeznek, amikor a Tovarisi konyec! mámoros jelszavával hatalomra kerülő, s a múltba révedő mentés, kacagányos Antall-éra után, hiába hajtogatta a Fidesz, hogy ha unod a banánt válaszd a narancsot, hiába kínálgatta az MDF újfent a nyugodt erejét, jött Horn Gyulával együtt a haza megmentője, Bokros Lajos, meg az a drágalátos csomagja. Aztán felsejlik az emlékezetünkben az is, amikor Orbán Viktor uralkodása idején kéretlenül ingyen osztogattak a nép körében egy „kormányzati spamot” (Copyright by TótaW.), amelyet Millenniumi Országjáró elnevezéssel illettek, s amely Tóta W akkori találó hasonlata szerint nagyjából olyan volt, mint a betűtészta leves. No persze az MSZP is feltalálta újra a melegvizet, s lám megjelentek azok a brossurák is, amelyek gyászos színükkel, és tragikusan riasztó adatok közlésével azt az állítást voltak hivatottak szolgálni, hogy a Fidesz tönkretette az országot.

A Fidesz holdudvar később sem szokott le arról, hogy újságot nyomtasson propaganda célokból. Utcára került a Magyar Vizsla. Erre az MSZP a szélkakas-kampányával válaszolt, amelynek az volt a lényege, hogy szembeállítja riválisának szavait a tetteivel. (Megjegyzem ezt a szélkakas dolgot már az MDF is megpróbálta elsütni még 1994-ben Hornnal szemben.)

A Magyar Vizsla egy magát Adózók Érdekvédelmi Szövetségének nevező szervezet kiadványa volt, amelynek két példánya jelent meg, előbb három és félmillió, majd kétmillió hétszázezer példányban. Már az egyes írások címei is árulkodóak voltak a lap hovatartozása tekintetében. Hol a pénzünk? – álinterjú Gyurcsány Ferenccel, Ígérni, azt tudnak, A villalakó titka – Gyurcsány Ferenc szemlőhegyi villájáról,  A milliárdos édesanyja nélkülöz?

Aztán, a legutóbbi választások előtt megint a Fidesz következett. Rogán Antal jött, látott és vesztett.  Állítólag az ő kampányfőnöki ötlete volt ugyanis a „Rosszabbul élünk, mint négy éve” szlogen, rettentően elkeseredett, láthatóan öngyilkosságot fontolgató emberek fényképével. S a Fidesz pont akkor gondolta nyerőnek ezeket a plakátjait, amikor éppen, hogy azt kellett volna Medgyessyéknek keményen felróni, hogy felelőtlenül szétosztogatták, felélték a nemzeti vagyont.

Most pedig íme az újabb idevágó Index hír: „Országos kampányba kezd szórólapokon, óriásplakáton, valamint az írott sajtóban a kormányzati ciklus felénél tartó MSZP az elmúlt két év gazdasági eredményeinek megismertetéséért, közölte Nyakó István, az MSZP szóvivője vasárnap.”

Az ellenzék természetesen ezúttal is pontosan úgy reagált erre a hírre, ahogy a mindenkori hazai ellenzék szellemi szintjétől ez elvárható. Szijjártó Péter az adófizetők pénzéért aggódott, mint mindig,  (még akkor is, ha az álmából felkeltik), s újabb százmilliók elherdálásáról értekezett. Bár ezúttal talán nem tette hozzá, hogy ebből a pénzből hány lélegeztető készüléket lehetne vásárolni.

Igaz, az MTI információi szerint ez a kormánypropaganda „néhány tízmillió forintba kerül” mindössze, de hát azért valljuk be, ilyen hülyeségre még az is sok. Mire gondolnak mégis a szocik? Hogy a plakátok, újsághirdetések, szórólapok láttán Tomcat, Budaházy és társai belépnek az MSZP ifjúsági tagozatába? Ott ugyanis mostanság bizonyos történések kapcsán úgy sincs nagy tolongás.

Szerintem erre ne számítsanak. Arra sokkal inkább, hogy a plakátjaikat disznó ábrákkal, szövegekkel összefirkálják, szórólapjaik pedig jobb esetben a kukában landolnak majd.

Észre kéne már egyszer vennie valakinek ebben a kurva országban, hogy a legjobb propaganda az őszinte igazság bevallása.