Szart és savat locsoltak a zsidó pornókomédia közönségére 

Toepler Zoltánnak a Gecy című színdarabja a hazai szélsőjobb műértő közönség körében – finoman szólva – nem aratott osztatlan sikert. Olyannyira nem, hogy a hírek szerint ismeretlen csuklyás, maszkos személyek (rendőri zsargonban: úriemberek) támadtak a darab rendezőjére, s őt fekáliával öntötték le. Az eseményt jelenlétével megtisztelte Tomcat, alias Polgár Tamás is, akit állítása szerint az Animal Liberation Front értesített. A támadók szerint a darab magyargyalázó.

Az nem vitás, hogy a polgárok pukkasztása nem feltétlenül esztétikai kategória. Most azonban nem erről szeretnék értekezni, hanem arról, hogy a Gecy címet viselő színmű polgárpukkasztó-e, avagy sem. A darabot nem láttam, de a hírek szerint ártalmatlan bohózat, némi káromkodással fűszerezve. Azt nem hiszem, hogy manapság az ilyesmi elérné az átlagnéző ingerküszöbét. Talán még az oly kényes jobboldali fülek számára sem jelent annál nagyobb megrázkódtatást, mint egy vesztett fradi meccs megvitatása a kommandósokkal, a mérkőzés után a hatos villamos környékén. Szerintem ennél a darabnál még az is polgárpukkasztóbb, ha valaki tévedésből trianoni lepelnek nevezi a torinói leplet.

A polgárpukkasztás megvalósulásához egyébként is alapvetően két dolog szükségeltetik. Pukkasztható polgár és maga a pukkasztás. A beszámolókat olvasva, ha a darab kapcsán beszélhetünk is némi pukkasztásról, a pukkasztást elszenvedő egyének nem tekinthetők polgároknak. Szerintem ugyanis magára valamit is adó polgár – akármilyen oldali is - az nem csuklyában jár, s nem húggyal kevert szarral hadakozik igaza védelmében. Egyszóval jelen esetben polgárpukkasztásról nem beszélhetünk, hacsak nem Polgár-pukkasztásról, arra figyelemmel, hogy a szardobálásnál megjelent Polgár Tamás nevű úriember is. (Hogy ismét a rendőrségi szakzsargonnal éljünk.) 

Egyébként egy igen régi polgárpukkasztó mondás szerint ki szart ragad, szar által vész el.