Gyurcsány Ferenc a tegnapi blogjában arról számolt be, hogy Klárával kettesben sétálni indult a belvárosban.  Ahogy ő fogalmazott, lassan andalogtak a Vörösmarty térről indulva befelé a Váci utcán.  Arról hallgatott viszont, hogy vajh hány biztonsági ember andalgott ő és Klára asszony után. A főrangú blogger idillikus képet vázolt föl. Bizonyára jól fel lehettek öltözve a párjával együtt, mert a blog szerint az utca már egyáltalán nem emlékeztetett arra a színes nyári forgatagra, amelynek képe leginkább él benne, inkább majdnem fázósan összehúzódtak az emberek. Gondolom, főként a kapualjakban fekvő hajléktalanok húzódtak össze inkább majdnem fázósan...  A séta közben naná, hogy többen felismerték őket, és gyorsan előkapott mobiltelefonnal le is fényképezték. De nem voltak tolakodóak, inkább kedvesek, ami jó érzés, fűzte hozzá Gyurcsány. Hát igen, jó érzés lehet, ha az ember ennyire népszerű. De mi lett volna, ha valaki nem mobilt, hanem mást kap elő gyorsan a zsebéből? De szerencsére ilyesmire nem került sor, és sétájuk az Andrássy úton folytatódott. A hangulatos blogbejegyzés szerint éppen elhaladtak egy nagy sportruházati cég boltavató, boltnyitó bulija előtt, ahol persze megint csak az lett a sorsuk, hogy fotósok rohantak utánuk. Azt azért nem értem teljesen, miért kellett a fotósoknak rohanniuk a pár után, ha azok andalogtak?

A Gyurcsány házaspár ezután a blogger szerint megtekintette az esti díszkivilágításban pompázó új Megyeri hidat, amelyet káprázatosnak talált, igazi műalkotás, írta róla a miniszterelnök, van okunk büszkének lenni rá. A blogger hencegve és feltette a kérdést: „Kíváncsi lennék, hányan tudják, hogy az ország három legnagyobb hídját mind az elmúlt egy évben adtuk át. Dunaújvárosban a Pentele hidat, a Kőröshegyi völgyhidat és most a Megyerit. A Megyeri a leghosszabb folyami híd, és egyben a legnagyobb felületű híd Magyarországon. A blogoló levonta a tanulságot is, miszerint: „Hidat és utat építő kormány a miénk, nem tagadom, büszke is vagyok rá!” Arról, hogy mennyi kordont építettek ezúttal nem tett említést. És nem foglalkozott persze azzal sem, hogy milyen nevezetes hidak voltak ám ezek a szociálliberális hidak más szempontokból is. Például az igazság kedvéért megjegyezhette volna, hogy ez a leghosszabb híd a legdrágább is volt egyben hazánkban, hiszen a rávezető utakkal együtt 63 milliárdot kóstált. És bizony jócskán csúszott az átadási határideje is. A büszkeségtől dagadó keblű kormányfő elfelejtett említést tenni arról is, hogy a Köröshegyi völgyhíd ára is jócskán meghaladta ám a 40 milliárdot. S az sem biztos, hogy szükség volt rá. Az Állami Számvevőszék szerint nem. A Pentele hídról is elfelejtette a bljogjában megemlíteni, hogy az meg 54 milliárdba került.

A miniszterelnök úr ilyesféle ünneprontó számítgatások helyett azzal zárta blogbejegyzését, hogy: "Ha már ilyen jól sikerült az este, reggel futással kezdtem a napot," Másnap kocogás közben pedig szintén érdekes megfigyelést tett. "Meg kellett állapítanom, hogy az esti szigeti futásokhoz képest van egy jellegzetes különbség. Reggel inkább a fiúk, férfiak dominálnak, este sokkal több lány és asszony fut."  Gyurcsány Ferenc azt nem árulta el, mit gondol ennek okairól. Talán a Fideszt hibáztatja? Ezt sem tudjuk meg tőle ezúttal, s a kormányfő azzal az igen baljós megjegyzéssel zárja a futásról szóló beszámolóját, hogy "Csak az Achilles-inam ne rendetlenkedne időnként!"

Nem tudom nyájas olvasó, mennyire közismert előtted, hogy az Achilles-ín: a lábhajlító izmok egy csoportjának közös ina a sarok fölött. Elnevezése a görög mitológiából ered: Achillest édesanyja a sarkánál fogva a Styx vizébe mártotta, hogy sebezhetetlenné tegye, de a sarkát elfelejtette benedvesíteni, ami később a halálát okozta.