A Dávid Ibolya által oly gyakran előszeretettel emlegetett hazai politikai homokozóban ezúttal a majdnem végzetesen megcsonkult MDF frakció csücsül, köröttük pedig ott rosszalkodnak, és megpróbálják ellopni a játékaikat bizonyos gonosz nagytőkés csoportok.

Az utóbbi napokban nem lehetett jó az MDF homokozójában ücsörögni. Keveset aludhattak, azok után, hogy a Tisztelet Társasága homokot szórt a szemükbe, amikor az általuk delegált országgyűlési képviselő, Vas János kilépett a frakcióból. Az MDF képviselőcsoportjának léte erősen kérdésessé vált, sokan már nem is bíztak abban, hogy a Dávid Ibolya vizionálta gátlástalan oligarchák csapdájából valahogy ki lehet kászálódni. Az elnök asszony szerint a milliárdos üzletemberek ugyanis "nem riadnak vissza semmilyen eszköztől sem, akik azt gondolják, hogy a magyar demokrácia pusztán saját bizniszük.” S, ez nem csupán holmi képzelődés volt, állítólag Csányi tényleg mondott valami olyasmit, "ne csodálkozzunk a következményeken, ha megrángatjuk az oroszlán bajszát.” 

Az viszonylag korán kiderült, hogy a frakció válságából kivezető megoldás csak az lehet, hogy vagy megszűnik, s ezzel lemondanak havi sok millió forint plusz juttatásról, nem is beszélve a frakció megszűnéséből fakadó erkölcsi károkról, vagy pedig megkísérelnek valakit a függetlenek közül átcsábítani.  Így aztán a hétvége toborzással telt el.  Az hamar kiderült, hogy Almássy Kornél nem hallgat a szirénhangokra és semmilyen módon nem kívánja a volt frakcióját a pácból kihúzni. Az pedig a fórumosok szerint is "abszurd" lett volna, hogy a „független” Gyenesei István önkormányzati miniszter csatlakozzon az ellenzéki MDF-frakcióhoz. A még szóba jöhető két független, Lengyel Zoltán és Tóth András pénteken pedig még azt tudatta az MTI-vel: nem lép be az MDF-frakcióba. Vasárnap este Tóth ezt határozottan megerősítette, Lengyel viszont már elérhetetlennek bizonyult. Ami, a történtek ismeretében, nem volt véletlen.  Mint utóbb kiderült, miután kicsit kérette magát, néhány kör lefutása után gyorsan beadta a derekát.  S aztán már ment is minden mint a karikacsapás és ma már ott volt látható a plenáris ülésen, frakcióvezető-helyettesként, sőt ezen túlmenően is kivételezett helyzetű MDF-es – ám egyúttal a kisgazdákat is képviselő - képviselőként. (Lengyel Zoltán frakcióvezető-helyettesi pozíciót kap, és agrárügyekben a képviselőcsoport vezérszónoka lesz. Az MDF vidéki irodáit hetente, a fővárosi irodákat havonta egyszer az FKNP rendelkezésére bocsátja, valamint a pártirodákra felkerül az FKNP logója)

Szóval ma már ott feszített az MDF frakcióban, a második sorban, már amennyiben hihettünk a saját szemeinknek, és tényleg őt láthattuk ott büszkén domborítani – persze nem ádámkosztümben, de még csak nem is fürdőnadrágban - közvetlenül Dávid Ibolya mögött, és az egykori párttársa, a Fideszes Deutsch Tamás mellett. Szóval ő volt az bizonyára, hacsak nem csupán úgy odamontírozták a fejét ezúttal is más valakinek a testére.  (Úgyhogy azért továbbra is kéretik óvatosan megnyilvánulni Lengyel frakcióvezető-helyettes úr hollétét és ruházatát, illetőleg annak esetleges hiányát illetően, mert könnyen egy per közepén találhatjuk magunkat!)

Lengyel úr, aki eddig már szerepelt az MSZP színeiben, de megfordult a Fidesz és a kisgazdák háztáján is, talán maga sem gondolta volna, hogy az utóbbi évek megpróbáltatási után ilyen könnyen az ölébe hull a politikai siker. Ráadásul alighanem történelmi a szerepe, hiszen mégis csak neki köszönhető, hogy az MDF a nagypolitika felszínén fenn tudott maradni. Nem csodálkoznék rajta, hogy ha hamarosan ő is megkeresést kapna valamelyik múzeumunktól, s elkérnék tőle azt a híres nevezetes parlamenti parkolókártyáját, amellyel azoknak „a fasz rendőröknek” próbálta magát fürdőgatyában igazolni, vagy azt az összetört többszázezer forintos óráját, amelyiket állítólag ugyancsak a "fasz zsaruk" rongáltak meg.

Most már csak az lenne igazán az érdekes, ha a frakcióból netán egy újabb kilépő akadna, amire van némi esély, mondjuk Csáky úr személyében.  Az utóbbi időben mintha kicsit eltünt volna. S akkor megint ott lenne az MDF, ahol a part szakad. Avagy Shakespeare-el szólva mondhatnánk, hogy sok hűhó semmiért.