1741-ben, magyar királlyá koronázását követő hónapokban, amikor a francia hadsereg egyesült a bajorral, s Ausztria közepéig nyomult, maga Bécs városa is fenyegetve volt már, Mária Terézia a pozsonyi várban könnyes szemekkel, megható szavakkal fordult az odainvitált magyar urakhoz.

„E szavak hallatára – ahogyan ezt Jókai Mór utóbb oly plasztikusan megörökítette - elenyészett a férfiszívekből a régi szenvedések haragos emléke, minden viszály, vetélkedés elnémult; csak a szent igazság, az üldözött jog érzete vett erőt, mely megtestesülve egy gyászba öltözött ifjú nő alakjában áll előttük, nem koronával, de töviskoszorúval a fején: a büszke harcias férfivér lángra lobbant, a kardok kirepültek hüvelyeikből, s egyetlen kiáltás tölté be a tróntermet: „Vitam et sangvinem!” (Életünket és vérünket!)  A trón lépcsőin pedig álltak egyfelől a magyar kormányfők, prímás, nádor, országbíró, másfelől az osztrák miniszterek. Egyike ez utóbbiaknak gúnymosollyal toldá hozzá ez emlékezetes kiáltáshoz azt a csúfondáros szót: „Sed avenam non…” (De zabot nem!)”

Eme már adomaként emlegetett történet jutott eszembe Gyurcsány legújabb ötlete, a nemzeti csúcs kapcsán. Az nem is lehet vitás, hogy Gyurcsány miniszterelnök úr – bár nem is a pozsonyi várban, hanem, ha jól tudom, Pesten az Akadémia nagytermében legalább oly szenvedélyes szavakkal fogja ecsetelni az összefogás szükségességét, mint Mária Terézia anno. Nem vitás az sem, hogy Gyurcsány és kormánya – és persze az egész ország – legalább akkora bajban van, mint Bécs volt anno. Nem vitás továbbá az sem, hogy a meghívottak mindannyian lelkesen fogják felajánlani az életüket és vérüket a haza érdekében. Csak persze megint a zabbal lesz a probléma, azt gondolom. Nem fogunk szűkölködni a büszke harcos férfivér lángra lobbanásában, a kardok hüvelyéből kirántásában, ám amikor majd a pártfinanszírozás radikális csökkentése és átláthatóbbá tétele, a jóval kisebb parlament, a számla nélkül igénybe vehető képviselői költségtérítések, a különféle funkciók összeférhetetlensége, továbbá az államapparátus és a helyi közigazgatás karcsúsítása fognak szóba kerülni, akkor ismét jön majd a jól ismert „de zabot nem!” formula. Emlékezzünk csak, a drága képviselő hölgyek és urak már azt sem voltak képesek elviselni, hogy ők is tartsák be a dohányzással kapcsolatos – általuk megalkotott – törvényi előírásokat.

Egyébként Gyurcsány szépen elhappolta a Tarka Magyar ötletét, amikor a Nemzeti Csúcsra meghívandók listáját összeállította. Ugyanis abban tényleg benne van mindenki, aki él és mozog, s valamit is számít. Eszerint meghívást kap az öt közjogi méltóság, s a rendszerváltás utáni időszak valamennyi volt köztársasági elnöke, miniszterelnöke, házelnöke. Rajtuk kívül a kormányfő szívesen látná a parlamenti pártok jelenlegi elnökeit, frakcióvezetőit és európai parlamenti delegációvezetőit.  A meghívottak között vannak még a Magyar Nemzeti Bank rendszerváltozás utáni és jelenlegi elnökei, illetve az Országgyűlés illetékes bizottságainak elnökei, valamint az MTA rendszerváltás utáni és jelenlegi elnökei, az ÁSZ elnöke, a hét önkormányzati szövetség vezetői, valamint az OÉT munkáltatói és munkavállalói szervezetei, vagyis hat szakszervezet és kilenc munkáltatói szövetség. Természetesen valamennyi meghívott még szakértőket is hozhat magával.

Talán azért nem ártott volna még néhány asztrológus, esetleg egy-két cigányasszony meginvitálása sem, akik szerintem legalább oly pontossággal megjósolnák Magyarország jövőjét, mint a bölcsebbnél bölcsebb közgazdászaink.