Valami ilyesmire került sor a magyar politikai életben a tegnapi napon. Csak most nem az egyház döntött így – a mai magyar egyháztól ez aligha várható el, hiszen nem csupán a hatalma, de a szándéka is hiányzik ehhez -, hanem a kormányfő és köre látta ezt jónak.
Szóval ez a tanácskozás már csak azért is említésre méltó esemény volt, mert néhány nappal a szokásos októberi „ünnepi cirkuszok” (vagyis kordonokkal és kommandósokkal védett, közönség nélküli állami megemlékezések az egyik oldalon, Molotov-koktélos randalírozások a másikon) előtt mégis csak a megbékélés üzenetét hordozta. Igaz, voltak azért most is kölcsönös piszkálódások, keményebb felszólalások, de akkor is csak konkrétumok említése nélkül.
Senki nem beszélt a most formálódó STRABAG ügyről, a Gripenekről, az UD Zrt-ről és a lehallgatási botrányról, Gyurcsány a nemzet összefogást sürgető megmentője szerepében most nem fasisztázott, s ezúttal Orbán Viktor is csupán igen nagy általánosságban említette a tolvaj milliárdosokat, akik miatt ez az egész világválság keletkezett.
Az SZDSZ sem kívánta élezni a feszültséget, s nem LOP STOP feliratú pólókban jelent meg, mint anno Kuncze, az Ausztriában csak Vogel fedőnéven emlegetett párt egykori elnöke és akkori kis brigádja. Dávid Ibolya bölcsen nem hozta magával újdonsült – a hivatalos közegekre kissé allergiás - frakcióvezető helyettesét, viszont sikerült most is nagyon konstruktívnak lennie az egyébként igen csak visszhangtalan maradt állampapír-vásárlási ötletével, s ezúttal a KDNP elnöke sem vizionált szakállas bácsikat. Ehelyett megelégedett azzal, hogy a nagyfőnököt utánozza.
Most nem volt anyázás, egyik oldalon sem, nem volt hordót a szónoknak, nem akart senki senkit sem felakasztatni, megfojtani, pontosabban, ha volt is ilyen szándéka, bölcsen magába fojtotta.
Szóval mindenki jól hozta a saját szerepét, ami nem tudom persze miért lenne számunkra, sőt a külföld számára oly megnyugtató? Miért kéne örülni annak, hogy ezek ott fönn épp olyan hülyék maradtak, mint eddig is voltak? Attól még, hogy Orbán és Gyurcsány kezet fogtak, a forint semmivel nem lesz erősebb.
Szerintem sokunk számára ez az egész összejövetel annyira volt érdekes és újszerű, mint mostanában egy Heti Hetes, úgy este tizenegy óra tájékán. A köztársasági elnök úr viszont mégiscsak bánhatja, hogy nem jött el, (Lehet, hogy nem akart valakivel kezet fogni?) nem is tudja, miről maradt le. Egy kiváló marhapörköltről és fincsi rétesről. Mert ezúttal a kormányfő csapata a konyhában is visszafogottabb volt, s nem holmi flancos rókagombás sertésérmék, füstöltlazac-saláta, meg ilyesmi, hanem echte Ungarische gulaschsuppe szerepelt a menüben. (Bocsánatot kérek estleges tudatlanságomért, amennyiben a puritánabb menü nem Gyurcsányék ötlete volt, hanem az alulfinanszírozott Akadémiai vezetőké!)
Szóval azért jó kis buli volt ez úgy összességében mégis, különösen ha az ebédet is belevesszük. Hiszen senki nem beszélt sokat, sőt olyan pergős volt az egész, mint ha életükben nem is először csináltak volna a hölgyek és urak ilyesmit. Úgyhogy érdemes máskor is megpróbálni, mondjuk legközelebb a Parlamentben. Fog ez menni!
Mi meg majd csak elleszünk valahogy. Egy kis virslin, mustáron, meg barna kenyéren, mint Kovács úr.
Friss kommentek