A tegnapi ÉS-ben megjelent, s Fecske által jegyzett Hal és háló című glossza egy régi bölcsesség idézetével kezdődik, miszerint a rászorulónak nem halat kell adni, hanem hálót.

A nyúlfarknyi írást az a hír inspirálta, amely szerint egy kis borsodi falu polgármestere ezt az ideát követve kis telkeket juttatott a helybéli településen többségben lévő munkanélküli, segélyeken élő rászorulóknak, „vetőburgonyát is kaptak az új gazdák, és hogy hús is kerüljön az asztalra, kis ketrecekben anyanyulakat.”

És – a nagyobb tisztánlátás végett -  magyarázóan még hozzáfűzte azt is a szerző: „ A nyúl ugyanis nagyon szapora állat.”

Az írás poénja persze előre sejthető: a „rászorultak” ahelyett, hogy a krumplit elültették volna, s a nyulakat szaporították volna, azonnal mindent fölfaltak, s a nyúlpaprikás készítéséhez alighanem a ketreceket is eltüzelték.

A kísérlet nem sikerült hát, állapítja meg Fecske, s levonja a végső, szellemesnek szánt konklúziót is, miszerint „a falu lakói továbbra is várják, hogy a sült hal a szájukba röpüljön. Vagy ússzon.”

Miután az esetnek én is részese voltam, az érintett jogán szeretnék ahhoz néhány tisztázó észrevételt fűzni.

Először is, sajnálattal közlöm, hogy itt valami félreértés lehet a kedves, halászati kérdésekben és akvakultúrában jártas cikkíró részéről, mert nekünk semmilyen repülő, vagy úszó sült hal eltulajdonításának szándékáról nem volt tudomásunk, az esetleges elkövetőket máshol keressék. A nyúl pedig, amit a szokásos dajdajozás közben jó étvággyal valóban elfogyasztottunk, anyám életére esküszöm, nem tudott sem repülni, sem úszni.

Az tény, s elismerjük, hogy a nyúlketrecek kevésnek bizonyultak a főzéshez, így a lakásaink parkettáit is eltüzeltük, ahogy azt a magunkfajták köztudomásúlag mindig is szokták.

Végezetül kijelentjük, hogy szerintünk a szerző által idézett „régi bölcsesség” egy igen nagy butaság. Azt mi, a falucska rászorultjai, egy emberként vitatjuk. Ugyanis szerintünk az eredményes halászathoz nem csak háló szükségeltetik, hanem halászati ismeretek is kellenek hozzá.

Tisztelt Fecske úr/hölgy, ha nem tudná, bizony a halászat is egy szakma! S bizony, ha valaki nem tud halászni, mert nem tanította meg rá soha senki, akkor még egy árva snecit sem tud kifogni, és kiteheti az ajándék halászhálóját az ablakba. Azt még meg sem tudja enni, mint a repülő, vagy úszó sült halat. Vagy mint a krumplit és a „szapora” nyulat.

Nagy tisztelettel: egy borsodi kis falu rászorultjai nevében:

Magyar Elemér