Kis filozofálgatás az amerikai elnökválasztás eredménye kapcsán.
Sajátos módon Magyarországon még Barack Obama győzelme is cigánykérdéssé „fajult.”
Néztem a TV2- ben a reggeli Mokkában Ungvári Tamást, aki Azurák Csabával arról beszélgetett, mi lenne, ha nálunk cigány lenne az ország első számú vezetője.
Ungvári Tamás - ahogy magát nevezi: író, műfordító és kritikus - még a kérdés feltevését is visszautasította, mondván, amíg a hazai cigányság nomád mentalitású, addig nincs miről beszélni.
Hallgatom a hírneves polihhisztort, és nem tagadom, elkeserít, hogy éppen egy a liberalizmusára, kisebbségek megkülönböztetett védelmére oly érzékeny ember beszél ekkora hülyeségeket.
Azt már régen megszoktam, hogy ha bármely fórumon romaügyben valaki támogatóan megszólal, akkor azonnal szembetalálkozik azokkal a vádakkal, hogy bezzeg élne cigányok mellett, lakna cigánytelepen, kerülne kórházban cigány betegek közé, járna a gyereke cigányokkal egy osztályban, stb. akkor persze nem így gondolkodna.
Ezek az acsarkodó emberek mind abból indulnak ki, s ez jellemző sajnos Ungvári Tamás gondolkodására is, hogy a hazai cigányság valami homogén népréteg, teljesen azonos mentalitással, tudásszinttel, kultúrával, világfelfogással.
Hát vegyük már észre, hogy nem csak a fehérbőrű magyarok, de a cigányok sem egyformák.
Nincs úgy általában cigány. Vannak cigányul egy szót sem, vagy alig tudó cigányok, akiknek már a nagyszülei sem ismerték a cigány nyelvet, vannak aztán olyan cigányok is, akik anyanyelvi szinten beszélnek valamilyen nyelvjárást, a romani mifelénk beszélt dialektusát, a lovárit, vagy a beást és szintót. Ám ezek az eltérő nyelvismeretű emberek más tekintetben sem egyformák. A csak magyarul tudó magyar cigányok például kevéssé tartják magukat cigányoknak, mint teszem azt az úgynevezett oláhcigányok. (Tapasztaltam egyébként azt is, hogy sajnos a magyar és oláhcigányok is esetenként kölcsönösen lenézik egymást.)
De a cigányság más szempontból sem egységes, homogén csoport. Másként él és viselkedik a nagyvárosokban, városokban élő, s másként a falusi cigányság, s megint másként azok, akiket zenész cigányoknak szoktunk nevezni, közülök nem egy világhírnevet is szerzett. Más mentalitásúak a konszolidált körülmények között élő vállalkozók és megint mások a faluvégi cigánytelepek lakói. És azt is állítom, hogy a cigány értelmiségiek és politikusok semmivel sem butábbak magyar társaiknál. Hogy most csak nagyhírtelen Daróczi Ágnes, Daróczi János, vagy a jogi és középiskolai történelemtanári diplomával rendelkező Kállai Ernő kisebbségi ombudsman nevét említeném. És vajon Mohácsi Viktória, Horváth Aladár, Teleki László, Kolompár Orbán, vagy éppen Farkas Flórián mennyivel hülyébbek, mint Gyurcsány és Szilvásy vagy Orbán és Deutsch? Semmivel. Sőt. Olyan figurákról már nem is beszélve, mint jó néhány megszólalni is alig tudó MDF-es, MIÉP-es, vagy kisgazda potentát.
Nagyot téved az, aki ma pusztán a bőrszín alapján próbál bennünket felosztani, magyarokra és cigányokra. Nincs általában cigány viselkedés, cigány habitus, mint ahogy a búsongó, sírva vigadó magyarok képe is egy ostoba sztereotipia csupán. Akárcsak a hidegvérű angol, a precíz német, s a sármos francia.
Mégis, az úgynevezett cigányok között is egyre jobban terjed ez a furcsa megkülönböztető nyelvhasználat. Gyakran hangzik el valakivel kapcsolatban, mintegy minősítésként, hogy magyar (paraszt), vagy cigány az illető.
Pedig sötétben – és itt most a sötétet, sötétséget átvitt értelemben, az emberi agyra vonatkoztatva is gondolom – minden ember fekete.
Az utolsó 100 komment: