Rabosították a rendőrök az RTL Klub munkatársát a mozgássérülteknek kiállított uniós parkoló-igazolványok hamisításáról készített riportjával összefüggésben.

Szolgálunk és védünk Ezt hirdeti az idióta rendőrségi szlogen évek óta.

Kit szolgálnak, kit védenek? Ez a megválaszolandó kérdés. Szerintem az kapizsgál jó helyen, aki a házőrző kutyákra asszociál. A „szolgál” ugyanis tipikus kutyaidomító jelszó. Gyere, szolgálj, ami annyit jelent, hogy a hűséges jószág e felszólításra egyből iszkol a gazdija lábaihoz és két lábra állva átszellemült pofával, kinyújtott nyelvvel liheg. S persze várja a jutalom kockacukrot, vagy kolbászdarabkát. A szolgál felszólítást gyakran követheti aztán a hozd ide, vagy a fogd meg (rabosíts) parancs is, amiket a jól idomított kutyus szintén lelkesen végrehajt.

De a „védünk” is kutyamentalitást idéző kifejezés. S ahogy a jó házőrző jószág a szolgálatot, úgy a védelmet is a mindenkori gazdája számára biztosítja. Őt védi, míg a többieket megugatja, de ha kell meg is harapja. Vagyis nem mindegy, hogy a rendőrség kinek, kiknek a kutyája, vagyis ezeknek a szolgáló és védő ebeknek kik a gazdái, kik idomítják őket, kik tartoznak a falkához. Mert miattuk, ha kell, fél Budapestet kordonokkal, betonkoloncokkal kerítik el. Ha kell azt is megtiltják és megakadályozzák, hogy például Medgyessy ex-miniszterelnök házához vonulhassanak az elégedetlenkedő békés tüntetők.

A mindennapi történések azt bizonyítják, az átlagnép nincs benne ebben a szolgálandó, védendő falkában.  Így a szerencsétlen naiv riporter sem, aki ráadásul azt hitte, majd ha ő segíti a rendőrség munkáját a korrupció elleni harcban, akkor még meg is dicsérik érte. Ehelyett bűnügyi nyilvántartásba vették és eljárást indítottak ellene. Még jó, hogy nem verték jól pofán. Most érti meg talán ő is annak a falfirkának az igazságát, miszerint: „segítsd a rendőrség munkáját, verd össze önmagad!”

A rendőrség évtizedek óta bizonyítja, hogy alkalmatlan az irtózatos méretű korrupció kezelésére. Néha, nagy ritkán, akkor is főleg politikai megrendelésre látványosan lecsapnak egy-két emberre – lásd Székely és Szabadi ügyét, a Tocsik ügyet, Kulcsár ügyet, Zuschlag ügyet, stb. – őket aztán nagy dérrel-dúrral megbilincselve rabláncon a kamerák előtt ide oda hurcolják, a diadalittas parancsnokok pedig orrba-szájba nyilatkoznak, ám de még ezen esetekben sem sikerül kideríteniük valójában szinte semmit a tényleges háttérről, sőt sokszor még az sem biztos már utólag, hogy történt-e bűncselekmény.

Léteznek aztán olyan milliárdos korrupciógyanús ügyek, amelyek még csak el sem érik a magyar rendőrség ingerküszöbét. Lásd a Gripenek történetét, a STRABAG és egyes pártok érdekes kapcsolatát. Hát még a rengeteg eset, amiről nem is hallottunk! A közbeszerzési eljárások közül szinte alig akad, amelyik ne lenne gyanús sőt nem egyszer nyíltan beszélnek arról, hogy mennyi százalékot kell leadni.

Ha feljelentést teszünk – hacsak nem főbenjáró vétekről, emberölésről, ilyesmiről van szó, megpróbálnak minket lerázni, elzavarni. S, ha mégis felveszik a panaszunkat, abban sincs sok köszönet. Néhány hét vagy hónap multán kapjuk az obligát értesítést, hogy nem történt a sérelmünkre bűncselekmény, illetőleg, ha történt, nincs meg a tettes és „a további nyomozástól sem várható eredmény.” S ez még a jobbik eset. Mert még az is előfordulhat, hogy minket, sértetteket büntetnek meg. Ellopták az erdődből a fát, s nem akadályoztad meg, büntetést érdemelsz hát.  Az erdőnket persze nem védi meg a szolgáló és védő rendőrség, mint ahogy a fatolvajokat sem sikerül fülön csípnie, legföljebb a legkisebbeket néha.

A színesfémtolvajlással ugyanez a helyzet. Évek óta óriásiak a károk, de szinte semmit sem tesznek ez ellen. Egy-két piti tolvajt elkapnak mutatóban, és jól megverik őket, a lopott cuccot a nyomorultaktól fillérekért felvásárló dúsgazdag orgazdákhoz viszont szinte sohasem jutnak el. Beszélünk jogszabály-módosításokról is, de nem történik semmi. Zéró toleranciát is inkább azok ellen hirdetnek egyenruhásaink, akik nem kötik be a biztonsági övüket.

Uzsora is évtizedek óta létezik, rettenetes méretekben, de nem nagyon vették, veszik észre. Álságosan azt mondják, nem bűncselekmény, holott mindenki látja, hogy mi folyik segélyosztási napokon. Csak egy érdeklődő rendőr és egy kamera kellene hozzá. Évekig gazdagodott – gazdagodik jelenleg is? - pár tucat ember azon is, hogy a legszegényebbek szociálpolitikai kedvezményét nyúlták le. Az illető nagycsaládosnak adtak, ha adtak egyáltalán pár százezer forintot, a többi sokszor a bankügyintézőkkel összejátsszva az ő adómentes hasznuk volt.

Az utóbbi időszakban divattá vált a banki trezorok falból kitépkedése is. Az országban már több tucat ilyen eset történt. Miért nem lehetne a trezorokba olyan berendezést tenni, szerintem fillérekből megoldható lenne, amelyik ilyen esetben az ellopni szándékozott pénzt megfestené?

Mindenki tudja, hogy hazánkban felfoghatatlan méretű a fekete munka mértéke és az adócsalás is. De egy olyan országban, ahol még egy volt minisztert és pártelnököt is az a gyanú érheti, hogy nem kér számlát a vendéglőben, akkor mit várunk az egyszerű emberektől?

.S akkor még nem beszéltünk a rasszista és terrorista jellegű támadásokról, Amiket a Magyar Gárda, Magyarok Nyilai, Nemzeti Őrsereg, Kurucinfo stb. hajt végre, vagy a rájuk hivatkozók. Mit tudunk róluk? Szinte semmit. Kit, kiket kaptunk el, a néhány ügyetlen pátkai polgárőrön kívül?

Mindezek fényében különösen szégyenletes az, amit ezzel a tévériporterrel műveltek.

Ha egy kis tisztesség lenne a riportert rabosító rendőrök főnökeiben, akkor a rabosító rendőröket rabosítanák, esetleg még önmagukat is. De örökre.