Megkezdődött a Zsanett-ügy néven ismertté vált eset pótmagánvádas eljárása a Fővárosi Bíróságon Ha népszavazással kéne eldönteni, szinte biztos vagyok abban, hogy a szavazók 90 %-a arra voksolna, hogy a rendőrök tavaly májusban Zsanettet megerőszakolták.

Valószínűleg ugyanilyen eredmény születne egy tévés betelefonálós műsorban is, ahol a nézők emelt díjas sms-ekben a következő lehetőségek közül választhatnának:
1. Zsanettet megerőszakolták a rendőrök,
2. Zsanettet nem erőszakolták meg a rendőrök,
3. Zsanett megerőszakolta a rendőröket.

Csakhogy nálunk ilyen kérdésekben sajnálatosan nem a nép szokott dönteni, hanem az  úgynevezett igazságszolgáltatás gépezete, ami általában sokkal szörnyűbb eredménnyel szokott járni.
S bizony így történt ez Zsanett ügyében is.

Hogy milyen alapon merem állítani mindezt egyszerű újságolvasó érdeklődőként? Aki az ügy iratait még annyira sem ismeri, mint amennyire egy kirendelt védő szokta azokat áttanulmányozni óránként három lepedőért? Hát olyan alapon, hogy megpróbálom a közismert tényeket sorba venni, s azok kapcsán a józan eszemet használni.

Először is, az még csak rendjén való, hogy a sértett hölgy nem lévén tisztában az ilyenkor szokásos eljárással, a vele történtekről nem az illetékes nyomozó ügyészséghez fordult, hanem a rendőrségen tett bejelentést.

Az azonban már cseppet sincs rendjén, hogy a feljelentését végighallgató rendőrök az ügy papírjaival nem rohantak azonnal az ügyészségre, hiszen nekik viszont hivatalból tudniuk kellett, hogy ilyenkor az eset vizsgálatára a rendőrség nem jogosult. A nyomozó ügyészséget ugyanis - többek között - éppen azért találták ki, hogy a rendőrök elleni feljelentéseket ők vizsgálják, s saját kollegáik tetteiben ne a zsaruk döntsenek.

Tudomásom szerint a feljelentést végighallgató egyenruhások megmagyarázhatatlan módon igen sokat késlekedtek a feljelentésnek az illetékes ügyészi szervhez továbbításával.
Miért nem érte semmilyen joghátrány ezért a kirívóan durva bakiért az illetékes kapitányság alkalmazottjait? Miért nem merült fel még a lehetősége sem a bűnpártolásnak velük szemben?

A második, számomra felfoghatatlan mulasztásban az ügyészséget és a rendőrséget egyformán vétkesnek gondolom.
Miért tartott majd két hétig a feljelentett rendőrök beazonosítása? A sértett leányzó bizonyára nem tudott választ adni arra, név szerint kik követték el vele szemben az állított súlyos vétkeket, legfeljebb személyleírást tudott adni róluk. Az is elképzelhető, hogy egy ilyen szituációban nem jegyezte fel a rendőrautó rendszámát sem, egyik rendőrautó pedig általában éppen olyan, mint a másik. Főleg sötétben.

Ám azt azonban már egyáltalán nem értem, hogy mi akadályozta meg akár a felettes rendőri szerveket, akár az illetékes nyomozó ügyészséget abban, hogy néhány percen belül -  jó adjunk nekik e tevékenységre egy órát -  meg tudhassák állapítani azok kilétét, akik az adott időszakban Budapestnek abban a térségében szolgálatban voltak. A rendőrség járőröző tevékenysége ugyanis szigorúan beszabályozott, szolgálati beosztásuk név szerint előre elkészül, a tevékenységük, mozgásuk, esetleges intézkedéseik menetközben is ellenőrizhetőek, ellenőrizendőek, a szolgálatuk befejeztével pedig jelentést is kell írniuk a szolgálati idejük alatt történt eseményekről.
Jó, tételezzük fel, hogy a kérdéses területre beosztott rendőrök nem jelentettek semmit, hiszen nem is tettek semmi olyasmit, amit jelenteniük kellett volna. Ez a feltételezés azonban nem állhatja meg a helyét, hiszen utóbb még maguk a rendőrök is elismerték, hogy akkor éjjel találkoztak Zsanettel, haza is szállították, csak az a találkozó - hogy enyhén fogalmazzunk - nem teljesen úgy zajlott le, mint ahogy a feljelentő állította. A lány sírt, s nem voltak nála iratok, ezért hazavitték őt, hogy igazolni tudja magát.

Az eddigi gondolatmenet alapján eljutottunk tehát az ügy egyik legfontosabb - szerintem mind a mai napig megválaszolatlan - kérdéséhez. Miért tartott majd két hétig az öt rendőr beazonosítása a rendőrség és az ügyészség számára? Hiszen csak bele kellett volna tekinteni a vezénylési iratokba, a szolgálati naplókba, egyéb okiratokba. De két hétig mégsem tartották fontosnak azokba belepillantani. Erre csak azt követően került már sor, miután Zsanettel eljátszották a felismertetősdit, s amelynek során kiderült, hogy az részben eredménnyel is járt - hiszen kettőt közülük határozottan felismert - , hirtelen azonnal fény derült az adott területen tartózkodó valamennyi rendőr kilétére is.

De legyünk ebben is engedékenyek és tételezzük fel, hogy a feljelentés megtételét követő azonnali beazonosítást rendőrség és ügyészség puszta feledékenységből mulasztotta el! Akkor viszont az a kérdés merül föl: mire vártak majd két hétig maguk a Zsanettel szemben - állításuk szerint maximális korrektséggel - intézkedő rendőrök? Hogyan lehet az, hogy miközben a sajtó két héten keresztül a Zsanettet megerőszakoló ismeretlen zsaruk rémtetteit taglalta és utánuk kutatott, addig ők, mintha mi sem történt volna szépen lapítottak, durvábban fogalmazva kussoltak. Maul halten, und weiter dienen! Egy sem állt ki közülük a nyilvánosság elé, hogy figyeljetek már ide drága riporter barátaim és kedves álbotrányokra éhes nézősereg, hát mi nem követtünk el semmi törvénybe ütközőt, s kikérjük magunknak, hogy akár ismeretlenül is, de rólunk bárkik is ilyesmiket állítsanak! S, ha már ők nem tartották fontosnak a mundér azonnali védelmét, hát miért nem tették meg ezt helyettük a felettes parancsnokaik? Miért nem rohantak be a szerkesztőségekbe, stúdiókba azon nyomban apprehendálni mégpedig rögtön Zsanett feljelentésének megtétele után, hogy nem tűrhetik tovább az embereik ily mérvű gyalázását?

Aki a fenti kérdésekre tudja a választ, az beleborzong. Ezek az emberek a törvényesség őrei. Ugyanebben az állományban szolgáltak azok a kollegáik is, akik ártatlan emberek szemét lőtték ki és ujját törték el. Ugyanebben az állományban dolgoztak azok is, akik e durva tettek elkövetőit hamis vallomásaikkal fedezték a bíróság előtt.

A nyomozó ügyészség korrektségéről pedig csak annyit: meg sem várták, hogy Zsanett pótmagánvádas eljárást kezdeményezzen, máris elrendelték vele szemben a rendőrök elleni hamis vád miatti eljárást.

A Nyomozó Ügyészség a térfigyelő kamerák felvételeinek beszerzése során sem járt el kellő gondossággal, a késlekedés miatt ugyanis lejárt az ötnapos határidő, amíg a kamerákat kezelő cég megtartotta a felvételeket.