Pécs Gyárváros nevű része a megyeszékhely leglerobbantabb környéke. Itt áll az a családi ház, amelyre kedden nem sokkal tizenegy óra előtt kézigránátot dobtak. Az elhunyt unokatestvére a nevét nem kívánta elárulni, de annyit elmondott, hogy szerinte a családnak nem volt komolyabb ellensége. Az autókereskedésre, üzletelgetésre tett sajtóbeli célzások pedig legfeljebb annyira igazak, hogy állítólag tényleg történt valami stikli lízingelt személygépkocsival összefüggésben.
A megtámadott ház jelenleg üres, de oda bemenni nem lehet, a bejáratot rendőrségi pecsétek védik.
Jóformán még ki sem hűlt a pécsi városszéli kis házikóban a 37 éves roma férfi és a 32 éves neje holtteste, amikor a helyi rendőrség már magabiztosan kijelentette – mint persze ilyen esetekben mindig -, hogy természetesen semmi nem utal rasszista motívumra: a vizsgálat eddigi adatai szerint nem etnikai jellegű támadásról van szó. Aztán még a szóvivő sokat sejtetően hozzátette azt is, hogy az elhunyt férfi életmódja alapján nem volt ismeretlen a rendőrök előtt. Nem tudom, mire óhajtott ezzel a tisztelt rendőrségi megmondó ember célozni, talán csak nem azt akarta ezzel közhírré tenni, hogy a meggyilkolt valamiféle bűnöző életvitelű ember volt?
Csak „gratulálni” lehet a helyi rendőrségnek ehhez a sunyi hozzáállásához, ennél alattomosabban a mocskos szájú Kurucinfo sem tudta volna az eseményeket tálalni, egy olyan bűntény kapcsán, ahol a szülők brutális legyilkolása után négy gyerek – köztük egy két éves - maradt árván, a ahol a legelső hivatalos reakció a nyomozóhatóság részéről mégsem a megdöbbenés, a gyász, az együttérzés és a sajnálat, hanem a mentegetőzés és a cinikus célozgatás volt.
Mennyivel tisztességesebb eljárás lett volna, ha a szóvivő a sértett előéletének és priuszának taglalása helyett amiatt szabadkozott volna a nyilvánosság előtt, hogy a rendőrség egyre kevésbé képes hazánkban a közrendet fenntartani.
Vajon, honnan, milyen titkos jelből tudta egyébként az illetékes rendőrség néhány órán belül, hogy kizárható a rasszista motívuma ennek a támadásnak? Az igazságszolgáltató szervek általában miért tesznek úgy mindig, mint ha nem tudnák, hogy csak a legostobább fajgyűlölők szokták azt kapásból elismerni, hogy a tetteiket a cigányellenesség motiválja? S persze a leghülyébbek is csak addig hangoztatják ezt, amíg össze nem akadnak egy tanult kollégával, aki aztán szépen kiokosítja őket. Az első ügyvédi beszélőt követően aztán rögtön ki is szokott derülni, hogy az illető gyanúsított nagyon szereti roma testvéreit, és soha még csak véletlenül sem támadt volna olyasféle gondolata, hogy barna bőrű barátait akár egy szóval is, nem hogy tettel, megbántsa.
Mit vártak volna mégis a baranyai zsaruk, hogy valaki a kézigránáthoz üzenetet is csatol, amiben szidalmazza a roma embereket, és szörnyű tettének faji indokáról szónokol?
Mindenesetre azok után, hogy csak az elmúlt néhány hónapban tucatnyi hasonló jellegű támadás történt romákkal szemben, már csupán ez okból is elég nagy bátorság kellett ahhoz, hogy a pécsi fakabátok határozottan kijelentsék, a rasszista motiváció ezúttal is kizárható.
Tán nem véletlen, sőt feltehető, hogy az ilyesfajta gondolkodás is közrejátszik abban, hogy ezek az nyomozások oly kevés eredménnyel jártak mindeddig.
Mi mást is tehetnénk mégis, mint reménykedünk abban, hogy a Nemzeti Nyomozó Iroda által a megyei szervektől most átvett Molotov-koktélos, lövöldözős ügyekben egészen másfajta rendőri mentalitás lesz majd a jellemző. S talán nagyobb eredményesség is.
Az utolsó 100 komment: