Ma reggel a Napkeltében Fodor Gábor kicsit pironkodva ismerte el, hogy a Parlamentben véletlenül félrenyúlt az egyik szavazás kapcsán. Épp az ellenkezőjét nyomta annak, mint amit akart. Azt már csak én fűzöm hozzá, hogy tette mindezt annak ellenére, hogy a híradások szerint minden párt használ olyan előjelző embereket – némelyik többet is -, akik párttársaiknak mindig bekiabálják, éppen melyik gombot is kell megnyomni. Ám még így is előfordult, több képviselő nem is egyszer elnézte a jelzést, és tévesen voksolt. A hibázók azzal mentegetőztek, hogy bizony nagyon sok a döntésre váró kérdés, s az ember nehezen ismeri ki magát bennük.(Csak aztán nehogy egyszer egy ilyen tömeges mellényúlás folytán tévedésből hadat üzenjünk például Szlovákiának.)

 A gombnyomogatás kapcsán a tisztelt házban már több esetben történtek skandalumok.

Micsoda botrány kerekedett például abból, amikor tizennyolc évvel ezelőtt Hámori Csaba az MSZP részéről más helyett nyomta meg a szavazógombot! Az eset súlyosságát maga Torgyán József doktor ecsetelte szokásos alagsori humorával átszőtt felszólalásában, kiemelve, hogy éppen akkor történt ez a példátlanul galád eset, amikor az alaptörvényünkön olyan – az ország kormányozhatóságát alapvetően meghatározó - fontos módosításokat kívántunk végrehajtani, mint például „a nép által gyűlölt Kádár-címer helyett végre a koronás címer kerülhessen Magyarország minden hivatalára és minden okmányára” „De ezt a törekvésünket, igen tisztelt Ház, igen tisztelt Elnök úr, egy súlyos provokáció zavarta meg, nevezetesen az MSZP padsoraiból… olyan szavazatot adtak le, amely szavazat leadásánál a hely nem volt foglalt, magyarán mondva üres hely szavazott. …A Kisgazdapárt nem gondol arra, hogy Hámori Csaba képviselőtársunk lett volna az, aki ilyen módon visszaélt volna a helyzetével. (Derültség!) Sokkal inkább gyanakszunk arra, hogy nyilvánvaló, akkor, amikor az üres hely szavazott, itt valamiféle gépi visszaélésről van szó, a gonosz gépre gyanakszunk, amely az MSZP-t ilyen nehéz helyzetbe akarta hozni.”

A Parlamentben később is történtek persze hasonló ügyek. Kiemelhető a 2007. júniusi eset, amikor mobiltelefonnal rögzített felvétel szerint több alkalommal parlamenti padtársa helyett is megnyomta a szavazógombot Kispál Ferenc fideszes országgyűlési képviselő,

Az mszp-s Nyakó István – a múltat végképp elfeledve – rögtön kijelentette, hogy Kispál visszaélt a képviselői esküjével, a választók bizalmával és a házszabállyal. Szerinte ez nem stikli, hanem csalás, szabálysértés, és ha ezek után a Fidesz megtűri a soraiban, akkor az egyértelmű bizonyítéka annak, hogy ez a csalás a frakció tudtával, esetleg utasítására történt. Kispál Ferenc később aztán lemondott mandátumáról.

Végül is nem túl eredeti ötlet, amit mindebből ki akarok sütni, sőt biztos, hogy sok embernek eszébe jutott már hasonló. Az ilyesfajta vétlen és vétkes hibák egyaránt elkerülhetők lennének, ha az egész képviseleti rendszerünket átalakítatnánk, s úgy működtetnénk, mint mondjuk egy részvénytársaságot. Emlékezetem szerint talán Kóka, vagy valaki hozzá hasonlóan okos úr korábban már pedzegetett is ilyesmit, igaz ő az országirányitás kapcsán.

Tehát a reformelképzelésem lényege, hogy nem kéne 386 képviselő, csupán minden pártnak egy-egy, attól függően ahány párt eléri az öt százalékos küszöböt. A maximum féltucatnyi honatya, vagy éppen honanya a pártjaikra leadott szavazatok arányában voksolhatna egy adott kérdésben. Így kisebb lenne a tévedés lehetősége, talán mindegyikőjük meg tudná jegyezni a saját akaratát.

Ráadásul ennyi ember jóval kisebb helyen – akár a parlamenti büfében is – elférne, s az így felszabaduló irodákat és üléstermeket más hasznosabb célokra lehetne hasznosítani. Például óvodának, iskolának, de akár hajléktalanszállónak is megfelelne. De a merkantilistább szemléletűek figyelmét felhívnám arra, hogy jó fekvése miatt e helyeken lehetne akár plázát, bankot, vagy esetleg szállodát is üzemeltetni.

Az utcára kerülő több száz képviselő a sleppjével együtt pedig mondjuk közhasznú munkát végezhetne. Például akár Pesten is elkelne egy kis takarítás, kátyútalanítás vagy éppen a kutyaszar összegyűjtése.

Az e reformból származó anyagi megtakarítások – úgy vélem - szinte felbecsülhetetlenek lennének.