A minap egy tizennégy éves kislányt meggyilkoltak. A tettes, vagy tettesek kiléte még ismeretlen, de sokan már határozottan tudják, kik voltak azok. Egyes gyűlölködő hírportálokon már a nevük is közszájon forog. Sokak számára nem is kell ehhez semmilyen bizonyíték, hiszen oly nyilvánvaló a válasz.
Nem is oly régen egy másik faluban, annak is a legszélén két embert végeztek ki Molotov-koktéllal és vadászpuskákkal. A tettes vagy tettesek kiléte még ismeretlen, de nagyon sokan már tudják, kik voltak azok.
Természetesen a válasz mindkét esetben az, hogy cigányok. A közbiztonság romlását ugyanis az emberek többsége egyértelműen a „cigánybűnözés” rovására írja
Vak, aki nem látja, hogy Magyarországon az utóbbi években valóban drámaian romlott a közbiztonság. Vak az is, aki nem észleli, hogy ezzel egyidejűleg drámai mértékben nőtt hazánkban a rasszizmus, elsősorban a cigánygyűlölet, de valamelyest ezzel együtt az antiszemitizmus, sőt általában az idegenellenesség.
Az utóbbi években olyan bűnesetek történtek, amelyek valóban el kellett volna, hogy gondolkodtassák azokat az embereket, akik a hatalmi pozíciójuknál fogva a legtöbbet tehették volna a helyzet folyamatos romlásának megállításáért.
A rendszerváltozás utáni kormányok és azok belügyérei azonban mind képtelenek voltak már a bűnüldözés, bűnmegelőzés kérdéseit is a helyükön kezelni. S képtelenek voltak erre az úgynevezett független hatalmi ágak, főként a törvényalkotó Parlament, de a bíróságok, ügyészségek is.
Nem tudtak gyakorlatilag semmit sem kezdeni az erőszak nagymérvű terjedésével. Egy idő után például kinyilvánították, hogy a futball-huliganizmus megfékezése tulajdonképpen nem is az ő dolguk.
Egyre kevésbé tudják megvédeni a kisemberek életét, testi épségét és magántulajdonát is, miközben persze soha nem látott mértékben virágzik az őrző-védő és a biztonságtechnikai szakma a leggazdagabbak körében. A jobb módúak számára sorra épülnek azok a lakóparkok, ahová már akárki, földi halandó be sem teheti a lábát. Magánrendőrségek alakulnak mindenfelé, miközben az állami rendőrség pedig szép fokozatosan leépül. Túlóráztatott, rosszul fizetett, s ezért rosszkedvű egyenruhások szolgálnak és védenek bennünket.
A magyar rendőrség többek között ezért sem szeret, és nem is tud módszeresen nyomozni. Annál inkább kedveli a gyors, látványos sikereket. Nagy élvezettel csapnak le például a kommandó alakulatok romatelepekre, vagy olyan helyekre, ahol a szegényebb romák szórakoznak. Előszeretettel használják az erőszakot, a fenyegetéssel, kényszerrel kicsikart beismeréseket, valamint a besúgókat, fogdaügynököket, lehallgatásokat, de az egyéb bizonyítási eszközök, főként a szisztematikusságot, kitartást, és hozzáértést igénylő tárgyi bizonyítás eszközeinek alkalmazása során már bajban vannak. S az ilyesfajta, félig meddig törvénysértően felépített - összetákolt ingatag vádakról döntenek aztán – „hozott anyagból” – mindenfajta személyes felelősség nélkül olyan előítéletes ügyészségek és bíróságok, akiknek szintén nem erősségük a törvényesség, különösen az ártatlanság vélelmének tisztelete.
A felsorolt szervek vezetői pedig olyanok, akikről a legjobb esetben is azt lehet állítani, hogy politikailag elkötelezett, de szakmailag kellően hozzá nem értő emberek. De ennél rosszabb esetre is akad sajnos példa.
Pedig egy nagyon egyszerű, ám fontos igazságot be kéne mindenkinek látni: a bűnözés növekedése soha nem elsősorban a bűnözők hibája és felelőssége, hanem a mindenkori bűnüldözőké. A bűnüldözés pedig egy nagyon nehéz szakma, amelynek az irányítását nem a haverokra kéne bízni, hanem a szakemberekre.
.
Friss kommentek