Bizony, akár Kádár sleppje is kitalálhatta volna ezt a programot, meg ezt az esély dumát, olyan jól hangzanak. Előre a szocializmus, akarom mondani a munka útján! Esélyt a becsületes munkának!
Végre rendet teszünk már e területen is, miután az oktatást, közlekedést, egészségügyet oly szépen megreformáltuk, hogy az anyja se ismerne rá. S most végre feltehetjük az í-re a pontot, felléphetünk a gazdaság kifehérítése érdekében is. Reszkess, te sötétben bujkáló feketemunkás!
Út a munkához. Út a kényszermunkához? Éljen a monoki modell!
Az alapprobléma persze az, hogy sok a munkás, de kevés a munka. Ráadásul oly magasak a munkaviszony közterhei, hogy nem is éri meg legálisan munkásokat foglalkoztatni. Így aztán a többség feketemunkából és segélyekből kénytelen mégis csak megélni, ha egyáltalán kap feketemunkát is. Mert sok helyen még az sincs. No, de nem baj, majd csinálunk mi legális munkát. Legfeljebb nem lesz semmi értelme. Egyik nap kiássuk a gödröt, másnap betemetjük. Vége a gondtalan világnak, a segélyekből dőzsölésnek!
A munka nemesít. A munka dicsőség dolga. Aki nem dolgozik, az…
Meghatározó MSZP-s politikusok véleménye szerint, akik szinte a minimálbérért keményen dolgoznak, azoknak az igazságérzetét nagyon bántja, hogy a segélyből és néhány napi fekete munkából hasonlóképp meg lehet élni. Nem a betegek munkára szorításáról van szó – ismételgeti a kormányzati kommunikáció -, hanem azok szankcionálásáról, akik képességeiket tekintve alkalmasak lennének hasznos tevékenységre, mégsem teszik. Kiszűrésükre úgynevezett "munkatesztet" dolgozna ki a minisztérium.
Ez a munkateszt szerintem is ugyancsak kurva jó ötlet!
De én kissé kiterjeszteném az alkalmazási körét a falusi cigánytelepeken túlra is. Például ugyanilyen munkatesztet alkalmaznék akkor is, amikor teszem azt magas állami vezetők kinevezéséről döntenék. Csak fordított előjellel kutakodnék az ilyen páciensek háza-táján. Náluk nem azt vizsgálnám, hogy bár a képességeiket tekintve alkalmasak hasznos tevékenységre, ennek ellenére miért nem teszik mégsem, hanem éppen megfordítva.
Vagyis azt nézném, hogy miként lehetséges, az, hogy ha a képességeiket tekintve nem alkalmasak hasznos tevékenységre – mint ahogy legtöbbjüknél ez a helyzet -, akkor mégis miért teszik, illetve tehetik ezt. Vagyis miért kapnak újra és újra zsíros álláslehetőségeket, annak ellenére, hogy már számtalanszor bizonyították alkalmatlanságukat a különféle munkateszteken.
Ezek a figurák továbbra is ott ülnek a jól fizető állásaikban, ahelyett, hogy húsz-harmincezer forintos szociális segélyből élnének. (Plusz esetleg még némi kamatos-pénzből.)
Mindenki jobban járna.
Tehát az ő esetükben a szlogen: esély helyett segély.
Ezt az elvet például mindjárt alkalmazhatnák mondjuk éppen aszociális, akarom mondani a szociális és munkaügyi miniszter estében, aki bankvezetőként kapott esélyeit annak idején többször eljátszotta. Az akkori újsághírek szerint három bankos állása volt, ebből kettő kapcsán gyanúsított lett, az egyik pénzintézet pedig később tönkre is ment.
Nem tudom, tényleg így történt-e, de a miniszter-asszony ügye egy alaposabb munkatesztet azért megérne.
Friss kommentek