Legújabban rájár a rúd a szocialista és szabad demokrata politikusokra. A minap Nyakó Istvánt érték igaztalan támadások pusztán csak azért mert élve törvényes jogaikkal ő és a neje felvették a jogszabályok szerint nekik járó költségtérítéseket. Eközben meg sorra tartóztatták le a fővárosi kerületi liberális párti potentátokat.

És most meg itt van az újabb hír, ez a lemondás a Zuschlag ügy kapcsán. Mielőtt valaki félreértené, nem Gurcsány Ferenc, nem Arató Gergely, vagy Kiss Péter, s nem is a többi olyan, jelenleg is fungáló politikus-vezető lemondásáról van szó, akiknek a neve a Kecskeméti Megyei Bíróság tárgyalásain szóba került a sajtó beszámolói szerint. Hiszen tudjuk, hogy a felsorolt személyek semmilyen módon nem keveredtek bele a vádban szereplő disznóságokba, ezért ez okból lemondani sem lehetett volna semmi okuk. Hogy honnan tudjuk, hogy a felsoroltak biztosan nem érintettek a most folyó büntetőper történéseiben? Hát természetesen onnan, hogy kategorikusan cáfolták a közreműködésüket, sőt vehemensen ki is kérték maguknak a nemtelen gyanúsítgatásokat. Szóval nem ők mondtak le most sem, hanem Lusztig Péter, az egykori baranyai megyei főkapitány, majd később országgyűlési képviselő mondott le tanácsadási díjáról, mégpedig biztos havi 300.000 Ft-tól vált meg, ami azért szép summa. Például a – mostanában bizonyos körökben annyira irigyelt - szociális segélyezettek közel egy évi juttatásának összege. (Igaz, ez utóbbi segélyezettek ennek fejében nem is adnak tanácsokat Draskovics Tibornak. De ha adnának is, abban a miniszter úrnak aligha lenne sok köszönete. Nem tenné ki az ablakba.)

Havi háromszázezer fixszel az ember persze könnyen viccel. Főleg, ha azt nézzük, hogy mindezért esetenként csupán néhány okosságot vártak el Lusztig úrtól a magas főhatóságnál. (Hol lehetne egyébként ezeket az okos tanácsokat megtekinteni, hátha mi is okulnánk belőle? Persze jó magyar szokás szerint alighanem 90 évre titkosították őket.)

Lusztig úr természetesen egyébként nem a most folyó kecskeméti büntetőeljárás miatt - hanem más jellegű elfoglaltságára hivatkozva – kérte, hogy ne hosszabbítsák meg az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériummal kötött szerződését. Gondolom, mindez a miniszter úr nagy bánatára történt így. Most aztán főhet a feje, hol talál majd ennyi pénzért még egy ilyen bölcs tanácsadót?

Szóval ez a lemondás mindenképpen becsülendő dolog, még annak ismeretében is, hogy Lusztig úr, aki korábban több éven át Lamperth Mónika belügyminisztersége alatt a tárcavezető kabinetfőnök-helyettese is volt, feltehetőleg ezután sem kerül az utcára és a hajléktalanok sorsára, marad még mit aprítania a tejbe.

A 2003-ban nyugállományú dandártábornokká előléptetett volt politikus, akinek korábbi élettársa volt Bathó Erzsébet, a Tribuszer-ügy egyik vádlottja,  az évek során több vállalkozásban is részt vett és egyéb tisztségeket is viselt. Igazgatósági tagja a Mecseki Erdészeti Zrt.-nek, a Beruházási, Műszaki Fejlesztési, Sportüzemeltetési, és Közbeszerzési Zrt.-ben pedig felügyelő-bizottsági tagságáért visz haza némi kis pénzt. Emellett egy pécsi ügyvédi iroda munkatársa és 1993 óta van egy építőipari vállalkozása is.

De azért, ismerjük el, mégis szép dolog ez a lemondás a részéről. Még, ha nem is teljesen önként történhetett.

Mások is követhetnék ám a példáját azzal, hogy a tucatnyi pénzes tisztségeik és funkcióik közül legalább csak egy részéről  lemondanának.

Ha már a szoci kormányunk is csak munkáért akar segélyt adni, hát az sem lenne hülye elgondolás, ha másoknak meg csak munkáért adnának fizetséget, meg százezres tiszteleddíjakat.

Ez lehetne a monoki modellel szemben a magyar modell.