Az ORFK nagyfőnöke 2008. november 28. napján úgy döntött, hogy a Budapest, V. kerület Kossuth Lajos tér 1-3. szám alatt az Országházhoz tartozó területen a 2008. október 01. 00 órától életbe lépett, és a szükséges ideig, de legkésőbb 2008. december 31. 24 óráig elrendelt terület lezárásra vonatkozó intézkedést továbbra is fenntartja. A határozat azt a legalapvetőbb kérdést sem tartalmazta, hogy meddig. Akár úgy is értelmezhető, hogy örök időkre.

Az országos főkapitány, ahogy ez egy európai jogállamban illik, e határozata ellen panaszjogot is biztosított. Igaz, azt már nem jelölte meg, hogy ki, milyen feltételekkel, milyen határidőben és mely hatósághoz élhet ilyen jogorvoslattal, csupán tömören annyit közölt, hogy "Határozatom ellen az Rtv. 92.§ (1) bekezdésében foglaltak szerinti jogorvoslatnak van helye." Hülye aki nem érti. Erre szokták mondani azt, hogy a törvény nem tudása senkit nem mentesít! (Egyébként nem tudom, honnan kerülhetett be a köztudatba ez a senkit sem mentesít duma. Az alaptörvényünket átnyálazva, még hasonló előírást sem találtam. Bár kétségtelen, hogy fellelhetők ezzel rokon rendelkezések egyes jogszabályainkban, például a szabálysértési törvény szerint "nem vonható felelősségre az, aki a cselekményt abban a téves feltevésben követi el, hogy magatartása nem jogellenes és erre a feltevésre alapos oka van." De azt már nem tudom, alapos ok-e például az, hogy valaki a Magyar Közlönyt nem ismeri. A jogász végzettségű Orbán Viktor esetében a kordontbontás kapcsán az alapos ok viszont tutira fennállt a bíró szerint.).

Jelen esetben az a nagyobb baj, hogy a törvény tudása sem igazít el, Őszintén bevallom, fogalmam sincs például, hogy ki élhetett volna e főkapitányi döntés ellen panasszal. A Rendőrségi Törvény szerint az, akinek a rendőri intézkedés alapvető jogát sértette. Szerintem jelen esetben minden jogszerűen tüntetni jogosult személy érthető ez alatt, vagyis lényegében a Föld valamennyi lakosa. Számomra az sem egyértelmű, kinek is lenne a tiszte az ORFK vezetője határozata elleni panasznak az elbírálása. 

De az altábornagyi határozat igazi jogi gyöngyszeme az indokolása. E szerint: "A Kossuth téren, az Országházhoz tartozó területeken, valamint annak közvetlen környezetében továbbra is folyamatos véleménynyilvánítási szándék tapasztalható."  Felteszem a főkapitány úr azt tartaná inkább helyénvalónak, ha ez a folyamatos véleménynyilvánítási szándék mondjuk a Hármashatárhegyen lenne tapasztalható. Vagy inkább Márianosztrán, hogy adott esetben ne kelljen messzire vinni a folyamatos véleménynyilvánítókat. Mégis a legjobb talán az lenne, ha egyáltalán nem lenne vélemény, mert akkor ugye a véleménnyilvánítással sem kellene többet bajlódni.

Ám a határozat kétségtelenül akkor és ott éri el a csúcspontját, amikor azt is indokként említi, hogy "a vizsgált időszakban egy alkalommal történt telefonos fenyegetés, melyben a bejelentő a létesítmény üléstermének felrobbantását helyezte kilátásba."

Vagyis, ha jól értem, azért kellene egy életre lezárni a fél belvárost, mert állítólag egy félnótás valamikor a Parlament üléstermének felrobbantásával fenyegetőzött. Na most ez az a pillanat, ahol a sörbontás közben még a szappanoperák leglelkesebb nézői is gyanakodni kezdenek. Tényleg így szokás a terroristáéknál? Hogy hónapokkal előtte telefonálnak is? Korábban legalább fantáziadúsabb hazudozásokhoz voltunk szokva. Például a szlovák terroristákról.

Képzeljük el, hogy tüntetés van a Kossuth téren, amikor a gonosz betelefonáló egyszer csak észrevétlenül kiválik a Gyurcsányozó tömegből, s egy hatalmas bőrönddel, amiben százötven kiló trotil van, beszalad az Országházba, ott pillanatok alatt legyűri a kapuőröket, átverekszi magát a biztonsági embereken, majd semmi perc alatt megkeresi az üléstermet és miután mindenkit lekaszabolt, szusszan egyet a lépcsősor tetején, kiélesíti a bombáját, majd mielőtt felrobbanna, kereket old.

Egy ferencvárosi James Bond.

Na most ezt csak úgy előzhetjük meg, hogy lezárjuk a , a Széchenyi rakpart és a Kossuth tér sarkától a sorompóig a járda vonalában, onnan a XI-es kapuig, a déli kovácsoltvas kerítéstől a VII-es kapuig a lánckordon vonalában, a IX-es kapu előtti terület a Magyar Köztársaság lobogójának talapzata és az ’56-os emlékhely vonalában a virágládák előtt a villamos-pálya felöli oldalon, az ’56-os emlékhelytől a lánckordon mentén a járda vonalában a Duna parti kovácsoltvas kerítésig, továbbá a Duna parti oldalon az ideiglenesen felállított kerítés vonala által határolt területet.