Tegyük a kezünket a szívünkre (mint Gyurcsány miniszterelnök úr szokta a himnusz alatt), ki gondolta volna, hogy ez történik majd Karácsony tájékán.

 A kurva vasutasok már megint sztrájkolnak!

Manapság, ha valahol rossz egy gyerek, azzal ijesztgetik, vigyázz, mert jön a zsákjával és elvisz a Gaskó!

Gaskó, a gonosz.  Sőt, Gaskó az elsőszámú közellenség. Aki most a Karácsonyunkat is teljesen tönkre akarja tenni. Aki egyébként – írja róla a baloldali sajtó - dúsgazdag, még liftje is van, s milliós a fizetése, és sokmilliós autóval furikázik. És mégis sztrájkol a piszok. Ahelyett, hogy elmenne ő is, mint a miniszterelnök úr, meg más rendes emberek mondjuk vagy két hétre Ausztriába egy házat bérelni, és a családjával síelgetni. 

De még, ha csak ő sztrájkolna! De másokat is sztrájkra buzdít. Zsarolja a szegény MÁV-ot. Horn Gábor egyébként már ez év februárjában, az akkori sztrájkkezdet kapcsán hazugnak nevezte Gaskót. Ugyanekkor Hornt megkérdezték arról is, hogy igaz-e, miszerint Kóka elnökké választása nem volt teljesen rendben. " Ezt egy igazi elképesztő nagy marhaságnak és hazugságnak tartom. Nem kívánunk ezzel foglalkozni" – mondta akkor a liberálisok politikusa.

Egy felmérés szerint mindössze a lakosság egyötöde szimpatizál a munkamegtagadó vasutasokkal.

A magát baloldalinak valló Megyesi publicista most éppen azon sopánkodik az ÉS-ben, hogy a karácsonyfa alatt Gaskó miatt lesz kevesebb az ajándék. A magát baloldalinak nevező Megyesi Gusztáv szerint egyébként a baloldaliság legfőbb ismérve, hogy az illető egyén nem tiltakozik, ha annak nevezik. Sőt még akkor sem, amikor kommunistának, vagy bolseviknak.

Szóval kellett már ez a Gaskó nagyon. Ezekben az ínséges időkben.

Hiszen hol van már az a szép világ, amikor álarcos kopasz fradisták tévészékházat foglaltak, kukákat gyújtogattak, rendőröket kövekkel, Molotov-koktéllal dobáltak. Amikor Satu Ferdinánd, Gonda úr és más forradalmárok pisálták le nap mint nap a Kossuth téri fákat. S amikor az éjjel-nappal Miskolc és Budapest között ingázó Nyakó István érces hangon szólongatta föl nap, mint nap Orbánt és társait az elhatárolódásra. Akik viszont ilyenkor már dafke sem akartak elhatárolódni.

Kellett már nagyon ez a Gaskó Pista, ez a Fidesz-bérenc defetista diverzáns szabotőr, hiszen a Zuschlag perben is egyre-másra derültek ki a kellemetlenebbnél kellemetlenebb dolgok az MSZP háztájáról, a vezetőik erkölcsi állapotáról. A napokban meg Pesten állapították meg az SZDSZ bizonyos köztisztviselőiről, hogy nem éppen úgy kezelték a rájuk bízott vagyont, ahogy illene. Baj van a négyes metróval, baj van Pécs Európa fővárosi elképzeléseivel, hogy csak nagyhírtelenjében néhány problémát említsek

De hát mostanában még a miniszter urak házát, sőt még Szilvásy miniszter úr hétvégi sufniját sem akarja felgyújtani vagy felrobbantani senki, de még egy szar házi készítésű kézigránátot sem helyeztek el egyetlen pártiroda előtt sem. Jó, a napokban megint volt valahol valami fehér porozás, de hát az még sem az igazi. A mérgezett sertéshús meg azért még sem olyan ütős hír és azt sajnos nem lehet Gaskónak a nyakába varrni..

A valamikori – felszabadulás előtti – baloldaliak gyakorta sztrájkokat szerveztek a tőkések ellen. A sztrájkjog fegyver volt a proletáriátus kezében a tőkésekkel szemben. De aztán jött az a bizonyos felszabadulás (oroszul okkupácija) és a sztrájk létjogosultsága megszűnt, mert a proletáriátus - illetőleg annak élcsapata - jutott hatalomra, s rá kellett döbbenniük, hogy önmaguk ellen már mégsem sztrájkolhatnak.

A sztrájkok mostanában megint nem tetszenek a magát baloldalinak nevezőknek, vagyis az ismét hatalomra került proletáriátusnak, illetőleg élcsapatának. Hiszen ők már nem csupán a láncaikat veszíthetik. Hanem inkább az aranyláncaikat.