A VDSZSZ december 14-én éjfél óta sztrájkolt, folytatva a 2008. február 1-én megkezdett, és már többször felfüggesztett akcióját. Most közvetlenül Karácsony előtt érkezett a jó hír, ismét felfüggesztették a december 14-én elkezdett sztrájkjukat. Merem remélni, nem azért, mert Gaskó beijedt volna attól az ismeretlen úriembertől, aki egy X. kerületi telefonfülkéből a 112-es központi hívószámon azt közölte vele, hogy „egy órán belül felrobban”

Eddig ebben az évben a vasutasok egyébként már február 1-jén, február 4-7 között, február 25-én, április 7-én, valamint július 15-én sztrájkoltak.

Én nem értem, hogy mi az oka annak, hogy mifelénk a leggyakrabban pont a vasutasok szüntetik be a munkát? Miért nem sztrájkolnak például soha a zöldségesek, a pizzafutárok, a pincérek vagy a pékek? A kőfaragókról és a balett-táncosokról már nem is szólva.

Miért örökké csak a vasutasok?

Érdekes egyébként, hogy most amikor Gaskó és csapata bénította meg a közlekedést, akkor ezen szinte mindenki felháborodott, Gyurcsány miniszterelnök pedig mielőtt elvonult volna Ausztriába síelni, ellenszenvesnek nevezi az egészet, és zsarolási potenciálról értekezett, mondván "mások rovására előnyöket próbál kicsikarni a maga javára".. Sőt még a Fidesz is kénytelen volt azzal szembesülni, hogy az ő szimpatizánsainak többsége is felháborodottan zötykölődött a vonatpótló zsúfolt buszokon, és Gaskó anyukáját emlegette.

Amikor viszont Kóka János gazdasági miniszterként tette tönkre a MÁV-ot, s megszüntetett egy csomó vonatjáratot, jó néhány helyen lehetetlenné téve ezzel a normális közlekedést, azt reformnak nevezték el, s az urak odafönt nagyon elégedettek voltak magukkal, s cseppet sem érdekelte őket a mocsári békák brekegése.

Most legújabban pedig egy zagyván összefércelt menetrenddel próbálkoznak a normális közlekedést megbénítani.

Amerikában hetekig az volt az egyik vezető hír, amikor sztrájkba léptek a filmforgatókönyv írók. Nem tudom Bush elnök hogyan reagált erre az eseményre, de olyan nagyon nem hozhatta őt lázba, legalább is nem emlékszem, hogy ezzel kapcsolatban bárminő kijelentésre ragadtatta volna magát. De az amerikai nép sem háborgott túlságosan, s nem kívánta a forgatókönyvírást megtagadókat se valamilyen melegebb éghajlatú ugandai bányába, se máshová. Sőt az írókat a színészek is bojkottal támogatták. Végül a vitás ügy békés kiegyezéssel zárult, három hónapnyi vita után sikerült megállapodnia a sztrájkoló Amerikai Írók Céhe (Writers Guild of America – WGA) és a producerek (Association of Motion Picture and Television Producers – AMPTP) tárgyalódelegációjának.  Mivel a Golden Globe-díjátadóm elmaradt a szokásos sztárparádé, s helyette mindössze egy száraz sajtótájékoztatóra került sor, az Oscar-gála közeledtével egyre több hajlandóság mutatkozott a producerek részéről a megegyezésre. S máris jöhetett a Happy End.

A mi vasutunk háztáján a Happy End viszont még késik. Akár csak a vonatok.

.