Sikerült szenzációs interjút készíteni a Kurucinfo főszerkesztőjével. Csak nekünk! Igen, bármilyen hihetetlen is, de beszélgetést folytattunk a magyar fehér nemzeti és forradalmi sajtó legmagyarabb, legfehérebb, legnemzetibb és legforradalmibb legsajtósabb hírportáljának irányítójával.

A beszélgetésre egy lepukkant külvárosi lakásban került sor, ahol a lichthofra néző tenyérnyi ablakkal ellátott szobában még bútort is alig-alig lehetett látni, itt-ott csupán néhány vodkás- és sörösüveg hevert a sarokban. A beszélgetőpartnerem fekete kommandós ruhát és maszkot viselt.

M.E:Főszerkesztő úr, miért egy ilyen – már elnézést a kifejezésért -  putriban és ilyen fura szerelésben fogadott engem a találkozón? Talán fél attól, hogy kitudódik a személye?

KI: Valójában nem ettől félek! Hiszen ezt csak a hatóságok és a leghülyébb olvasóink nem tudják. Akiket nap mint nap megvezetünk. Akik nem látnak tovább a „jó kemény bésbol ütőjüknél.”  Csak az a baj, hogy a főnök utasított, hogy ide jöjjünk, a pénzügyi osztály jelenleg csak ezt tudja finanszírozni... Tudja a gazdasági váltság, recesszió, egyebek, őket is utolérte. Itt írjuk nap mint nap egyébként az internetes Kurucinfo újságot.

ME:Ebben a kis sufniban?

KI: Ez egy egyszobás, galériás lakás. Itt a szobában készül a Cigánybűnözés és a Rendőrbűnözés anyaga, valamint a Humorrovat. A spájzban írjuk a Lapszemlét és az Olvasói leveleket, az Anyaország és az Elcsatolt részek cikkeit pedig a vécében ötöljük, hatoljuk ki. A többi rovatot a galérián írja a galeri.

ME: Megütötte a fülem, hogy azt mondta, pénzügyi osztály?  Hogy kerülnek ők a képbe?

KI: Ez sajnos államtitok, erre csak akkor válaszolhatok, ha a titokgazda a titkot feloldja.

ME: Azt mondta az imént, csak erre futja. Elfogyott a pénzük?

KI: Nekünk soha nem is volt. Illetve, bocsánat, de ez is szigorú államtitok. A nagyközönségnek beadjuk, hogy az ő adományaiból élünk. Ezek a birkák meg elhiszik, hogy az ő támogatásaikból tartjuk fenn magunkat. Nem mondom, egy-két naftalinszagú briftasnis öregurat még néha sikerül bepalizni a mélymagyar dumánkkal, de sajnos ők is egyre kevesebben vannak. A fiatalabbjának meg nincs pénze ilyesmire, mert ami van, azt elköltik benzinre, baseballütőkre, meg lőszerekre. Miért maga tán elhitte, hogy egy ilyen terjedelmes weboldalt sikerült összehoznunk csak úgy isteni adományként?

ME: Elégedettek-e az eddigi munkájukkal?

KI: Részben igen. Sikerült sok embert behülyíteni, és elhitetni velük, hogy ne a Fideszre szavazzanak, hanem a Jobbikra, mert a Fidesz egy áruló áljobboldali komcsi párt. Drazsé is arra kért a múltkor, hogy mindent tegyünk meg a Fidesz ellenében a Jobbik erősítésére. Ugyanis a Fidesz szavazói sohasem fognak a baloldalra szavazni. Még akkor sem, ha zsidó- és cigánygyerekek potyognának az égből. Amitől az Isten óvjon meg bennünket.

ME: Megkérdezhetem így az év vége felé, hogy mik a jövőbeni terveik?

KI Elhatároztuk, hogy új életet kezdünk, és tiszta vizet öntünk a pohárba. Közölni fogjuk valamennyi munkatársunk részletes adatait, lakcímét, telefonszámát, sőt nemi identitását is, mert még a gyanúját is el akarjuk hessegetni annak, hogy azért hazudoznánk nyugodta össze-vissza, mert könnyű a névtelenség mögé bújva acsarkodni, gyűlölködni, ordas hazugságokkal másokat lejáratni. Ebben nagy példaképünk Tomcat alias Polgár Tamás, aki nem titkolja kilétét, sőt még a hülyeségét sem. Mostanában például még dicsekszik is azzal, hogy képviselőjelölt létére nem ismeri a választási törvényeket.

ME: Köszönjük, főszerkesztő úr! Új küldetésükhöz kitartást és erőt kívánunk.

KI: Szebb jövőt!

Utóirat. Ha valaki esetleg nem értette volna, a Kurucinfo Sólyom Lászóval "készítettt interjúját" gúnyoltam ki.