A segédtanári státuszban alkalmazott joviális Tamás bá'-t szerették a gyerekek, mert a nagydarab ember tudott rendet tartani közöttük. „Tamás bá', az odalépett, amint valahol balhé volt.” Mióta nincs ott, állítólag már több verekedés is kitört az iskolában, írták a jól értesült újságírók.

Szóval Tamás bá' jó segédtanár volt. Sőt tübb is annál. Gondnok is, biztonsági őr is egyszemélyben.

Érdekes, az eddig különösebben senkit sem érdekelt ez ügyben, hogy egy büntetett előéletű személy hogyan lehetett „segéd” tanár bármely iskolában, s miként lehetséges, hogy soha senkinek nem tűnt föl az sem, hogy engedély nélkül lőfegyvert, lőszert tart magánál.

Nálunk a nyomozások egyébként újabban a nyílt színen zajlanak, mint ha a piaci kofák folytatnák le azokat. A rendőrök előszeretettel, egymással versengve szivárogtatnak ki mindent, miközben a nagy hírversenyben a különféle médiumok pedig egymást tapossák a rendőrök kegyeiért. (Csak remélhetjük, hogy nincs  közöttük korrupciós kapcsolat.)

A csepeli ügyben is még jóformán be sem fejezték a helyszíni szemlét, de már fent voltak az interneten azok a felvételek, amelyek a véres lábnyomokról, az eldobott fegyverről, a feltört szerverszobáról készültek, s a feltételezett elkövetőkről és az elkövetés körülményeiről is máris szinte mindent tudunk. Már arról is értesülhettünk, hogy az egyikük megtagadta a vallomás tételt, a másik viszont készségesen többször is nyilatkozott. Sőt azt is meg akarta mutatni, hová rejtette el a képanyagot tartalmazó eszközt. Hogy ez miért nem sikerült, bizonyára hamarosan megtudhatjuk azt is.

Bár az egyik sértett zsebében működő magnó felvételét kegyeleti okokra hivatkozással még nem hozták nyilvánosságra, de ne legyenek illúzióink, erre is hamarosan sor fog kerülni. Máris idézgetnek a tartalmából.

A közvélemény egy része élvezettel csámcsogott azon, hogy gyorsan kitudódott, az egyik elkövető és a sértettek MSZP kötődésűek voltak, ennél már csak akkor örültek volna jobban, ha kiderült volna, hogy ráadásul még romák is.

Csodálom, hogy a reggeli mokkában még nem hangzott el olyan telefonos kérdés az esemesezőknek, hogy ön, ha lenne halálbüntetés, halálra ítélné e Tamás bá'-t? Biztos vagyok benne, hogy égnének a vonalak.

A rendőrség és a média rá vannak egymásra utalva, hiszen a nézettséget az ilyen szaftos bűnesetek mindig megemelik, a hiú főrendőrök népszerűsége pedig az egekbe szökik. Persze, pünkösdi királyság ez, hiszen csak meg kell nézni néhány korábbi sztárrendőrünk sorsát.

Mindenesetre elég furcsa, hogy bizonyos újságírók hamarabb értesülnek a bűnügyek részleteiről, mint az érintettek, beleértve a felettes – elvileg nyomozás-felügyeleti joggal rendelkező - ügyészséget is.

Arról már nem is beszélve, hogy a gyanúsított és védője is ennek folytán idő előtt olyan információkhoz juthatnak hozzá, ami alapvetően meghatározhatja a védekezési taktikájukat is. Lassan már ott tartunk, hogy a jó bűnügyi védőnek nem a nyomozati iratokat kell megismernie, hanem sokat kell újságot olvasnia.

Kíváncsi vagyok arra, hogy mit terveznek a rendőri vezetők az ilyen idő előtti kiszivárogtatások megelőzésére. Vagy ez nekik is kedvükre való?

U.i.: Majdnem elfelejtettem. Northoff Ingridnek üzenem. Rá kéne venni Tamás bá'-t a naplóírásra.