A magyar rendőrség züllése, úgy tűnik, megállíthatatlan.

A magyar rendőrség egyelőre megteheti, hogy szinte minden kontroll és önkontroll nélkül szegheti meg a törvényeket, vagy ha érdekei úgy kívánják, akár az Alkotmányt is. Teheti mindezt azért, mert igen ügyesen lavírozik az acsarkodó, egymással már beszélő viszonyban sem álló két politikai tábor között. S egyelőre még – úgy látszik - mindezt büntetlenül teheti. Még mi az, hogy büntetlenül? Dicsérendő módon. Hiszen, amikor a Kossuth tér környékén lőtte ki ártatlan állampolgárok szemét, rugdosta össze, törte csontját, alázta meg durván a tüntetőket, és bámészkodókat válogatás nélkül, akkor a „liberális baloldal” tapsolt, gratulált, kitüntetett, előléptetett, jutalmakat osztogatott, miközben, különösen a szélsőjobb, ávéhás módszereket emlegetett. Aztán amikor ugyanezek a kommandós legények a cigánytelepeken garázdálkodva törtek be ártatlan romák lakásaiba, vagy támadtak rá például a hevesi búcsúban kisgyermekeikkel békésen szórakozó családokra, akkor a jobboldal tapsolt és ujjongott, így kell bánni a bűnöző cigányokkal.

A magyar rendőrség büntetlenül megtehette például azt, hogy Tarnabodról tanúkihallgatás céljából úgy vigyen be fiatalkorú személyt, hogy a nyílt utcán legalább tucatnyi romát rendkívül durva szidalmazások közepette földre parancsoljon, sőt földhöz vágjon, bántalmazzon, rugdosson, majd teljesen ártatlan emberek lakásába betörjön, onnan őket felemelt kézzel az utcára kizavarjon, ott letérdepeltessen, a lakásukat összekoszolja, tárgyaikat szétdobálja. Egy másik lakásban kurva anyázzon, gyerekfürdőkádat rugdosson, függönyt letépjen.

A magyar rendőrség megtehette büntetlenül azt is, hogy ezekben az esetekben néhány órával a történtek után – ismételjük meg, néhány órával a történtek után! - már cinikusan bejelentse, az intézkedése szakszerű és jogszerű volt, sőt a cigányok voltak azok, akik az állig felfegyverzett, kommandós szerelésben üvöltöző káromkodó betegesen agresszív rendőrökre rátámadtak.

A tarnabodi esettel kapcsolatban például úgy nyilatkozott több rendőri vezető is, hogy a cigányok az intézkedésre meg nem engedhető módon reagáltak, fenyegetőztek, megpróbáltak ellenállni.

A roppant magabiztosan nyilatkozókat még az sem érdekelte, hogy az intézkedésről a főkapitány parancsára videofelvételek készültek, amik ugyan jól láthatóan utólag manipuláltak is voltak, de még így is egyértelműen kiderült belőlük, hogy teljesen valótlanok a romákat ért rendőri vádak. A lakásukból felemelt kézzel kiterelt hit gyülekezeti tag, mélyen vallásos cigányok nem, hogy ellenálltak volna, hanem meg sem mertek szólalni.

De ugorjunk az időben. Hiszen közben nem állt meg az élet. Csepelen kegyetlen gyilkosság történt. A sértett zsebében lévő magnófelvétel létezéséről hamarabb szerzett tudomást a sajtó, mint az ügyészség vagy a bíróság. Aztán a felvétel tartalma is egy-két nap alatt nyilvánosságra került. Holott maga a rendőrség jelentette be, hogy annak szövegét kegyeleti okokból azt nem kívánják kiteregetni. De hát – mint tudjuk - a rendőri fizetések alacsonyak.

A magyar rendőrség odáig züllött, hogy nem, hogy a kegyeleti szempontokat, de még a nyomozás érdekeit sem tartották szem előtt egy olyan ügyben, ahol életfogytiglani büntetés is kiszabható.

A kazetta léte, sőt tartalmának ismerete nyilvánvalóan nagymértékben megkönnyítette az egykori MSZP elnökségi tag gyanúsított védekezési taktikájának felépítését. A sztárügyvéd, sőt egykori sztárpolitikus védő vérszemet kapva, a különböző tévécsatornákon most már azt hajtogatja, hogy a védence valójában nem is elkövető, hanem sértett, aki maga is az életéért könyörgött. Ráadásul, még a brutálisan kivégzett személyek vádolták meg őt ártatlanul sikkasztással egy egyszerű elszámolási vitával kapcsolatban. Az már szinte hihetetlen ebben a történetben, hogy a hidegvérű kegyetlen gyilkost is állítólag éppen a helyi rendőrkapitányságról ajánlották.  (Emlékezzünk csak vissza, ez az a kapitányság, amelyik Zámbó Jimmy halála ügyében is oly furcsa szerepet játszott.)

A magyar rendőrség az óbudai bankbetörés során is kimutatta a foga fehérjét. A tettest ugyan nem kapta el, mert ha elhitte volna a szemtanúnak, hogy a tettes a ház másik oldalán az épületből kiszaladt, akkor nem lehetett volna ilyen látványos, hosszantartó akciót bemutatni a nagyérdeműnek a kamerák kereszttüzében. Miközben a kommandósok kivont pisztollyal ott pózoltak a ház árkádjai alatt, a bankrabló alighanem már otthon a meleg szobából nézte a rendőri töketlenkedéseket.  A rendőrök által körbezárt házakban lakóknak már nem volt ilyen szerencséjük. Bár ez viszonylagos, hiszen végül is a stresszelő zsaruk csupán néhány lakót rémítettek halálra, de nem lőttek agyon közülük senkit. Néhány óra fagyoskodás után pedig az is eszükbe jutott, hogy a lakásukba be nem engedett személyeket valahol el kéne helyezni.

Aztán következett a sorban az afgán menekültek esete. Nagyon fotogén volt itt is, a templomba behatoló marcona fegyveresek látványa.

Pedig, ha ebben az esetben nem golyóálló mellényekkel, és géppisztolyokkal törtek volna be Isten házába, hanem, ne adj Isten, meleg teát vittek volna az oda behúzódó hiányos öltözékű embereknek, gyerekeknek, talán néhányan még azt is gondolhatták volna, a magyar rendőrség elindult felfelé a lejtőn. De hát nem így történt ezúttal sem.