A hírek szerint Káli Sándor miskolci polgármester az MSZP megyei tisztújító közgyűlésén reagált a helyi rendőrkapitány leváltására. Elmondta, hogy kiáll mellette, és védelmébe veszi dr. Pásztor Albertet, akit az Avasi lakótelep bűnügyi statisztikájának ismertetése kapcsán, a cigányságra tett kijelentései miatt távolíttatott el posztjáról az igazságügyi és rendészeti miniszter. A polgármester kiállását vastaps kísérte a szocialisták megyei közgyűlésén. Hasonlóan vélekedik a miskolci Fidesz-KDNP-frakció is.

T. Asztalos Ildikó, az SZDSZ fedhetetlen hírű miskolci elnöke az MTI-nek pedig úgy fogalmazott: "ismerjük a kapitány úr munkáját, tiszteljük korrekt, őszinte, a probléma megoldására és nem elfedésére törekvő gondolkodását." A politikus arra is reagált, hogy pénteken Gusztos Péter, az SZDSZ ügyvivője vonta kérdőre Pásztor Albertet, miként tartja számon a bűnelkövető magyar állampolgárok nemzetiségét. A miskolci elnök szerint ezt nem Budapestről kell megítélni, Miskolcon kell élni, és megtapasztalni ezeket a viszonyokat. („Élnél csak köztük bazmeg!” - szokták nekem is üzenni bizonyos T. Asztalos Ildikóhoz hasonlóan sokat tapasztalt, és hozzá hasonlóan igen liberális gondolkodású egyének.)

Végre egység van a magyar politikában, megvalósult az MSZP-től az SZDSZ-en egészen a Fideszig, sőt még azon is túl átívelő oly régen és oly hőn óhajtott nagy nemzeti összefogás!

Ahogy az várható volt, nem ám a világválság hozta az egyébként egymástól állítólag oly távol lévőket ilyen közel egymáshoz! Nem is a hazai gazdaság csődhelyzete! Nem az autópálya pénzeken osztozkodás. Sőt ezúttal még csak nem is képviselői fizetések és egyéb honatyai javadalmazások újabb megemelésének jogos igénye. De csak még nem is a stikában történő parlamenti folyosói dohányzás megengedhetősége.

Hanem a cigányozás.

Újabban nyakra-főre rendszeresen nyilatkozik ez ügyben a borsodi cigányvajda is. Most ő az ügyeletes megmondóember. Mint korábban drávapiski, monok, ivád stb. polgármesterei.

A vajda nem lacafacázik, nem szarozik, hanem bátran karakánul a szemkünkbe mondja. Ne kerteljünk, emberek, gádzsók és nem gádzsók, igenis van cigánybűnözés. Itt van a nyakunkon. A borsodi cigányvajda végre megmondta. Azt a nemjóját!

De ki is ez a cigányvajda? Honnan robbant így be nagy hirtelen a hazai közéletbe?

A cigányvajda titulus valami olyasmi lehet a cigányoknál, mint a magyaroknál a táltos, vagy a senyő. Vagyis valójában már nem létező, anakronisztikus tisztség.

Mikor, kik választották meg ezt az embert megyei vajdává?

Mintha nem is létezne Magyarországon kisebbségi törvény, mintha nem is léteznének hazánkban kisebbségi önkormányzati választások! Mint, ha nem is működnének demokratikusan megválasztott kisebbségi önkormányzati testületek! Mintha évszázadokkal korábban élnénk! Vagy tényleg újra visszajutottunk odáig?

Régen valóban Vajdának nevezték a Cigányság vezetőjét. Hogy volt-e valaha is országos cigányvajda Magyarországon, vitatott. Bizonyos nézetek szerint 1417-től 1846-ig működött a vajdarendszer, élén az országos vezérrel. Több kutató szerint a vajdákat gyakran a hatalom nevezte ki, sokszor éppen a romák ellenében. Mások úgy tartják, a szűkebb pátriájukban vajdának mondottak nem bírtak döntéshozói joggal, feladatuk inkább csak a hagyományőrzés volt.

A 168 Óra 2006. november 29-én terjedelmes cikket szánt az akkor „megválasztott” országos vajda beiktatási ünnepségének. Kállai Csaba újszászi építési vállalkozó a vendéglátóiparban, a Night Life diszkó tulajdonosaként alapozta meg hírét. Tekintélye, mint mondja, mégsem ennek köszönhető. A nagyapja száztizedik életévét követően hunyt el, ő maga pedig két foggal, burokban született, ami a roma mitológia szerint a szerencsés emberek sajátja „Pörkölt amúgy nem volt a Fradi-csarnokban, a lelátó üresen maradt, a terített asztalokat fotósok, operatőrök ülték körül, többségük feszengett, mintha a Story magazint képviselné az Oscar-gálán. Az ötezer forintos belépők közül egy sem lelt gazdára, a megasztáros Gáspár Laci sörsátras koncertjét kéttucatnyian hallgatták, Bangó Margit az apátiába fulladt avatás híréről értesülve mondta le fellépését.”

Na mindegy, történt, ami töttént, azóta nem nagyon tudjuk, miként megy a sora az országos cigányvajdának, s azt sem, vajh mi az ő véleménye a borsodi rablások nemzetiségi vetületeiről. De alighanem nem is érdekel senkit.

Inkább térjünk vissza Pásztor kapitány úr esetére, akit időközben visszahelyeztek funkciójába a példa nélküli széleskörű nemzeti összefogás hatására. Ez a fordulat markánsan bebizonyította, nemes célokért nem hiába az összefogás. Ha a magyar nagyon akar valamit, meg is tudja valósítani. Még a hatalommal szemben is.

Egyformán örülhet  a Happy End-nek a helyi MSZP vezérkar és a Kurucinfo.

És ezek után még merje mondani valaki, hogy nem érdemes nekünk magyaroknak nagyobb célokat is magunk elé tűzni. Akár az Olimpia megrendezését is. Nem a 2020-asat, hanem akár már egy közelebbit is. Persze az azért kisebb aggódásra okot adhat, hogy addigra - legalább is Pásztor úr véleménye szerint - a sok kis kedvesen mosolygó cigánygyerek egy jó részéből felnőttként kegyetlen bűnelkövető lesz.