Az index idézi azt a polgármesteri levelet, amely úgy kezdődik: „Tisztelt Elnök Asszony! Mélységesen megdöbbentett a hétvégén történt események, ahol a város rendőreit érte támadás. Szeretném felhívni a figyelmét, hogy Magyarország jogállam, ahol mindenki köteles betartani a törvényeket! Okunk van feltételezni, hogy nem véletlen, hogy körözött bűnözőket bujtatnak, valamint az állam képviselőire támadnak. Úgy vélem, hogy Önnek személyes felelőssége van ebben az ügyben!"

Éppen Hevesen a kisebbségi önkormányzatnál jártam, amikor az egyébként 2475/2009. számon iktatott, és „Heves város békés lakossága nevében” megfogalmazott nyílt levelet a kisebbségi vezetőnek futárpostával kézbesítették. A levélben Csáki úr mindamellett, hogy egy általa elképzelt torz, primitív jogállamiság nevében tudálékos nagyképűséggel rója meg úgy általában a helyi cigány kisebbséget, csecsemőtől aggastyánig bezárólag olyasmiért, amihez bizonyíthatóan semmi közük, láthatóan nyelvi problémákkal is küszködik. Az események nem megdöbbentett, hanem megdöbbentettek.

Nem kedvelem, ha valaki azzal próbálja igazát bizonyítani, hogy a vitapartnere helyesírását kritizálja. Egy olyan nyílt levél esetében azonban, amelyik az úgynevezett békés többségi lakosság nevében a nem békés kisebbségi cigányokhoz íródik, bizony aggályos, ha annak megszövegezése olyasmi feltételezésre adhat okot, hogy az egyébként békés lakosság nem csupán ostoba, rosszindulatú általánosításokra hajlamos emberekből tevődik össze, de olyanokból is, akik mindemellett hadilábon állnak a magyar nyelvvel is.

A polgármesteri levél a folytatásában is rendkívül eredeti gondolatot tartalmaz, amikor azt fejtegeti: „Úgy véljük, hogy Önök a jogaikra hivatkoznak, miközben a kötelezettségeikről elfeledkeznek!”

Kik vélik így, kiknek a nevében nyilatkozik a polgármester úr, s kik azok az önző és feledékeny Önök?

Az ultimátumszerű levél egyébként kemény felelősségre vonó kérdéseket is megfogalmaz a cigány kisebbség elnökéhez a többség nevében.

„Hogyan fordulhat elő, hogy olyan személyt bujtatnak a roma kisebbség tagjai, akik ellen elfogatóparancs van érvényben?

Hogyan fordulhat elő, hogy támadásra alkalmas eszközökkel lépnek fel a rendőrséggel szemben?

Hogyan számítsunk az együttműködésre, ha a roma kisebbség tagjai a törvényeket nem tartják be?”

Az első kérdésre félig-meddig fogadatlan prókátorként azt tudnám válaszolni az igen tisztelt aranyos polgármester úrnak, egyem a szívét, hogy a hevesi mintegy háromezer fős roma kisebbség fizikailag képtelen valakit bujtatni. Ha minden nap más bújtatná, az is sok évig tartana. Vagyis erre legfeljebb csak a kisebbség egyes tagjai lehetnek képesek. Ráadásul, az illető körözött személyt az utcán kapták el, tehát még azt sem tudhatjuk biztosan, hogy a roma kisebbség tagjai bújtatták-e őt.

Ami a rendőrség elleni állítólagos fellépést, és a törvény be nem tartását illeti, visszakérdeznék. Hogy a rák egye meg a máját, drága polgármester úr, miként fordulhat elő, hogy a békés többség tagjai időnként törvényeket szegnek, sikkasztanak, csalnak, lopnak, hazudnak, házasságot törnek, kirúgnak a hámból, részegeskednek, asszonyt vernek? Avagy a békés hevesiek ilyesmiket soha nem tesznek? Naphosszat a templomban ülnek, s kánonban zsoltárokat énekelnek? A haláluk után pedig szentté avatják őket?

Hogyan számítsunk bármilyen együttműködésre Önökkel drága polgármester úr, ha a rendőrök éjszaka minden ok nélkül törnek be békés cigánylakásokba, s ott embereket, fiatal lányokat, gyerekeket válogatás nélkül bántalmaznak, ütlegelnek, rugdosnak, fegyverrel fenyegetnek, molesztálnak? Hogyan működjünk együtt egy olyan városvezetéssel, és rendőrséggel, ahol főszabályként érvényesül az, hogy a cigány gyanúsítottakat rendszeresen megalázzák, megverik?

És végezetül a legfontosabb kérdés. Mit tett ön eddig polgármester úr a hevesi cigányok életkörülményeinek javításáért? Akik közül mintegy húsz százaléknak van állandó munkahelye, a többiek jobb esetben a békés hevesi lakosoknál nyári szezonmunkákon robotolnak rabszolgaként. Hogy rohadjon meg a világ.