Mostanában volt egy-két nap az életemben, amikor a végrendeletem elkészítését komolyabban fontolgattam.

Izomfájás, köhögő-rohamok, láz, étvágytalanság, ilyesmik gyötörtek. A félreértések elkerülése végett ezeket a tüneteket nem a legújabb Gyurcsány csomag váltotta ki belőlem, hanem valamiféle, még Gyurcsánynál is veszélyesebb influenza vírus. Szerintem én egyszerre kaptam meg a vírusnak mind az A, mind pedig a B változatát. A piszkok mindketten rám pályáztak. Mindenesetre néhány kilónyi C-vitamin és különféle egyéb csodaszerek elfogyasztása után mostanra már annyira rendbejöttem, hogy a számítógép elé tudtam ülni (feküdni.).

Most már kezdek komolyabban is reménykedni abban, hogy talán az is elképzelhető, hogy az influenzából egyszer kigyógyulok.

Nálunk a családban, az utóbbi napokban – őszintén szólva – nem a miniszterelnökünk elképzelései, hanem az én szervezetem meggyógyulásának kilátásai tematizálták a közbeszédet, az enyémet mindenképpen, ezért aztán csak mostanság jutottam el odáig, hogy tájékozódjam a legújabb hazai belpolitikai eseményekről.

Nekem a három csapást az utóbbi napokban a láz, a köhögés, izomfájás jelentette, és nem a Répássy féle három csapás.  Még nagyobb szerencse, hogy nem is az egyiptomi tíz csapás, ahol többek között vérré változtak a folyóvizek, elpusztultak a halak, az emberiséget békák, tetvek, rovarok, dögvész, fekélyek, jégeső, sáskahad lepték el, három napon át tartott a sötétség, stb.

Egyébként manapság az ilyen tíz csapást, ha megint bekövetkezne, a találékony államférfiak válságmenedzselésnek, vagy reformcsomagnak hívnák.

A Répássy féle, a tengerentúlról koppintott három csapás viszont egészen másról szól. A lényeg, kivenni a bírák kezéből az ítélkezést, és lehetőleg minél több embert minél hosszabb időre börtönbe zárni a törvény erejénél fogva.

Ami Gyurcsány csapásait, pontosabban reformjavaslatait illeti, azok főként azért is nagyon tetszenek, mert a miniszterelnök úr az elképzeléseit olyan magabiztosságal terjesztette elő, akár egy Árpád-házi dinasztia uralkodója, aki biztos benne, hogy még természetesen 2025-ben is az ő fején lesz a korona. Hacsak meg nem mérgezik közben, mint a koronás főket szokás időnként.

Egyelőre ennyit akartam írni, mert közben elfáradtam. Talán már nem is az influenza fárasztott le, amiből reményeim szerint kifelé lábalok éppen, hanem a magyar politikusok utóbbi néhány napban előadott hülyeségei, amelyekbe sajnos kénytelen kelletlen befelé megyek ismét.