Magyarország a magyaroké, olvasom dr. Morvai Krisztina úrasszony, egyetemi tanár, Jobbik képviselő-jelölt EP választási szórólapján a bizonyos körökben igen jól hangzó szlogen-mondatot. Elképzelem, amint feláll majd az európai parlamentben, s ékes angolsággal, bár némi szkíta beütéssel, a karzaton felcsattanó gárdista-fradista vastaps kíséretében kijelenti, Hungarian Country the Hungarians’.

A képviselők meg majd csak néznek maguk elé, s nem értenek semmit. Kik a magyarok, kérdezik majd, s az egyetemi professzor asszony erre azt a kézenfekvő választ adja, hogy akiket a Jobbik annak tart.

Aztán őt a szószéken Tamás Gáspár Miklós, a napokban létrehozott Zöld Baloldal nevű szövetség listavezetője váltja, aki a NATO feloszlatását fogja követelni a maga vehemens módján, illetve azt, hogy hazánk addig is haladéktalanul lépjen ki onnan, a magyar katonákat vonják vissza a külföldi missziókból, Európát pedig tegyék atomfegyvermentes övezetté. Aztán drámai hangon kijelenti, hogy "Magyarország bajban van. Emberek tízezrei veszítik el állásukat, és még többen félnek attól - joggal -, hogy életük rosszabbra fordul", a helyzetre kínált "individualista megoldások helyett csak egy paradigmaváltásban reménykedhetünk, amelyben a társadalom szereplői egy összefogáson alapuló új közmegegyezést kötnek".

Ám az individualista európai parlamenti küldöttek még magukhoz sem térnek majd ámulatukból, amikor az SZDSZ-es egykori főpolgármester – vagy valaki más magyar liberális - következik, aki követeli, hogy a jelenlévők azonnal szívjanak el közösen egy marihuánás cigarettát. (cigarette whit marijuana) aztán pedig vonuljanak az utcára és tüntessenek a melegek jogai mellett. Ja és a kátyúk ellen.

A karzaton a fradista-gárdisták ekkor már egyáltalán nem fognak tapsolni, sőt a tojásaikat keresgélik idegesen, a képviselők pedig megint értetlenül néznek majd maguk elé, és még mindig a TGM-féle paradigmaváltás mibenlétén törik a fejüket.

Szóval fogunk mi még meglepetéseket okozni a vén Európának.

Mármint, ha kijutunk oda még valamikor egyáltalán.

Egyébként jól megfigyelhető, hogy az egyes hazai pártok, politikai erők jelenlegi erejük függvényében hányféleképpen viszonyulnak az európai parlamenti választásokhoz.

A kis pártok próbálnak valami nagyot dobni, amire az emberek felfigyelnek.

Az MDF megtalálta például a népszerűtlen, sokak által utált Bokros Lajost, az egykori népsarcoló pénzügyért. Gondolom, úgy vannak vele, mint az egyszeri színésznő, aki szerint mindegy, hogy mit, csak írjanak róla, akár lotyónak is tarthatják, csak az ismertség a fontos. Hát nem vitás, Bokros ismertebb figura, mint például a jelenlegi EP képviselő Olajos Péter. Pedig szegény Olajos a habzó Rába ügyében interpellációval fordult az Európai Bizottság környezetvédelmi főigazgatóságának jogi főosztályvezetőjéhez is. Dávid Ibolya személyes véleménye egyébként Bokros Lajos kormányzati tevékenységéről korábban az volt, hogy háborús években tapasztalható károkat okozott. Persze lehet, hogy az elnök asszony, amikor Bokrost Brüsszelbe akarja küldeni, úgy gondolkodik, mint az a paraszt, aki azon az állásponton van, dögöljön meg a szomszéd tehene is, ha már az övé megdöglött. Bokros tegye tönkre az EU-t is.

Ráadásul, ha ez neki egyedül nem sikerülne, még mellé választatnák Habsburg Györgyöt is.

Az SZDSZ nagy dobása abban merült ki, hogy kijelentették, Bokrosra itthon van szükség, aztán pedig feltették a kérdést a népnek, van e közöttük 200.001 szabad demokrata szavazó?

Én is kíváncsian várom a nép válaszát. Lehet, a nép azt mondja majd, igen kedves SZDSZ, van még jóval több is. Csak nem szeretjük a ciánt.

A szocialisták listaállítása a szokásos mutyizós, elkenős módon zajlik most is. Ki kinek a haverja, ki kinek a csókosa, kinek milyen szolgálatokat kell tenni, illetőleg viszonozni. Másrészt annak tudatában történt a kiválasztás, hogy reálisan legföljebb öt-hat ember juthat ki a brüsszeli bársonyszékekbe. Ráadásul Gyurcsány így tudott frappánsan megszabadulni a kócos asszonytól, aki talán még sem lesz olyan feltűnő, ha az EP-ben lesz kócos, mint a külügyminiszteri bársonyszékben.

A legnagyobb meglepetést Lévai Katalin kimaradása okozta, mármint azoknak, akik még mindig azt hiszik, hogy az MSZP egy baloldali, szociálisan érzékeny párt, ahol az elvégzett munka számít.

Hát a szocialisták már régen nem ilyen pártot alkotnak. Aki ezen kijelentésemben kételkedik, az ne is figyelje, miket beszél, csak elég, ha rátekint a markotányos nő kinézetű szociális miniszter asszonyra, vagy az egykori színesfém-kereskedő dr. Veres Jánosra, aki mint tudjuk, csak a bejövő számlákat ellenőrizte. A kimenők vizsgálata a másik ügyvezető reszortja volt. Azé, aki most börtönben ül éppen.

Akik egyébként abban reménykedtek, hogy Gyurcsány számára itt a nagy lehetőség egy elegáns távozásra, azok nagyot tévedtek a miniszterelnök habitusát illetően. Gyucsány a miniszterelnöki bársonyszéket csak akkor fogja otthagyni, ha …

Illetve, a fenét, ő még akkor sem!

A legkevesebbet a Fidesz- KDNP jelöltjeiről tudunk, ami nem véletlen. Hiszen ők a bőség zavarával küszködnek, ezért a jelölti lista összeállítását sem kísérték semmilyen botrányok. Ráadásui a mai politikai hangulatban a listát akár Csintalan Sándor is vezethetné, akkor is ők nyernének. A Fidesz néhány elbukott választás árán rájött arra, hogy a legsikeresebb kampány az, ha meg sem szólalnak.