A Boross- Bokros álompáros úgy néz ki, mégsem jön össze az idén. Sőt, jövőre sem. Sőt, már semmikor.

Pedig az ország nagyon bízott benne. Mármint a két-három százaléknyi MDF szimpatizáns egy nem elhanyagolható – mintegy egy százaléknyi -  szegmense. Akik közül jó néhányan szinte már egy második Boros-Bochkor párost vizionáltak Magyarország süllyedő hajójának élére.

Az utóbb említett urak – aki nem tudná - azok a híres-nevezetes rádiósok lennének, akik a szabad sajtó napja alkalmából, négy évvel ezelőtt, tizenöt újságíró és fotós társaságában, belügyminiszteri elismerésben részesültek a BM munkájának népszerűsítéséért.

Elég vicces, sőt van abban valami bájosan morbid is, hogy a Szabad Sajtó Napja alkalmából éppen a belügyminisztérium osztogatott újságíróknak elismeréseket. Akkor már miért nem inkább a titkosszolgálat vagy a kémelhárítás? Esetleg a büntetés-végrehajtás országos parancsnoksága. (Olyasmi ez, mint amikor a fogorvosok reklámozzák a hatásos fogpasztákat. Mondjuk meg is szűnt ez a minisztérium hamarosan.)

De elnézést, nem akartam mindenféle független újságíróknál leragadni! Sőt még a szabad sajtónál sem. Foglalkozzon ővelük a kormány, az ellenzék, meg a rosseb. Meg persze Farkasházy Tivadar, és a kedves neje, továbbá az ő baráti körük.

Én pedig egyébként máris megszavazok nekik az állam kontójára, a szabad sajtó ez évi humoros népszerűsítésére is vagy öt millkát. Nem is kell szinte semmit tenniük érte, csak a pogácsás Szücs Erika által befogadott hárommilliós nőnapi számlájukat közzétenni.

Ami már önmagában is elég humoros.

Ám, a sajtószabadság magasztos eszméjét félretéve, igazából oda szeretnék most kilyukadni, hogy ilyenkor, a válság táján megszaporodnak azok az ön- és közjelölt, pontosabban ön- és közveszélyes nemzetmentő váteszek, akik ígéreteik szerint  mindenféle csodaszerekkel, ráolvasással, stb., semmi perc alatt ki tudnák vezetni az ország szekerét a kátyúból.  Az utóbbi héten naponta tűntek, tűnnek föl a képernyőkön – a világreformer, teljesen új irányt mutató Orbán Viktoron kívül -  Simor András, az MNB elnöke, Kupa Mihály, Bokros Lajos, Békesi László, na és persze a Sándor, mármint a Csintalan.

Bocs’, utóbbi ugyan nem jelentette be még igényét a miniszterelnöki bársonyszékre, egyelőre csak a Hír TV öregecskedő fideszes hölgyek betelefonálós fórumán osztja az észt. De ami késik, nem múlik. Ahogy folyamatosan benyal Orbánnak, szerintem előbb-utóbb komoly esélye van.

És akkor még persze a most regnáló Gyurcsány Ferencről nem is ejtettünk szót, akiben már szerintem maga Katus néni sem hisz, s aki, ha kell, mégis hetente áll elő újabb és újabb fájdalommentes, ám roppant hatásos válságkezelő ötletekkel. Ahelyett, hogy elhúzna valahová, ahogy a Fidesz elnöke javasolta.

Ferikének ugyanis van programja, de van ám! Ha éjszaka kellős közepén felköltik, akkor is kívülről fújja. Ha kell, többet is egyszerre.

Tanító néni, tessék elképzelni, a Viktornak meg nincs ám semmilyen programja! Sőt, tanító néni, ha rám tetszik hallgatni, a Viktorral nagyon tessék ám vigyázni, mert az ő személyében – ahogyan ezt a blogomban is oly plasztikusan megfogalmaztam -  a rendszerváltás óta eltelt időszak legveszélyesebb politikai szélhámosával állunk szemben.

Feri a blogjában a tanító néninek azt is beárulta: ez az Orbán Viki "Nesze semmi, fogd meg jól! Azt hiszem, leginkább így jellemezhetjük az ellenzék vezérének országértékelőnek nevezett semmit mondását. Ha valaki bízott benne, hogy Magyarország legnagyobb ellenzéki pártjának mégiscsak van egy programja, vannak elképzelései, akkor gyanítom, ez a beszéd neki is kiábrándító és kijózanító választ adott."

Feri gyerek a gyanakvásának bizonyossággá válása után, a végén rátért azokra a konkrétumokra is, amiket Viktortól oly vehemensen hiányolt.

"A kormány tavaly szeptember óta közel 800 milliárddal csökkentette az állam kiadásait, megvédte a betéteseket, a korábbinál kedvezőbb lehetőséget nyújt azoknak az egyetemistáknak, akiknek a családja gondba került. Emellett adóreformot, nyugdíjreformot, szociális reformot kezdeményez, és a lehető legtöbb pénzt próbál a vállalkozások számára biztosítani."

Ebből a szövegből kedves Feri, mindössze az a néhány kis apróság nem világos immáron, hogy akkor most ténylegesen – és nem csak úgy "közel" - mennyivel is csökkentette az állam a kiadásait, és konkrétan milyen területeken? Milyen mértékű adóreformot, nyugdíjreformot, szociális reformot kezdeményezett, és valójában ténylegesen mennyi is az a lehető legtöbb pénz, amit a vállalkozások számára biztosit? Igen, biztosít, nem pedig próbál biztosítani!

Bizony, jó lenne Ferikém kisfiam, ha egyszer nem csupán szövegládaként fosnád a szót, hanem cselekednéd is azt, hogy: "gyerünk barátaim, tegyük a dolgunkat!"

Egyébként pedig a legközelebbi fogadóórára feltétlenül küldd be anyádat!