Jó néhány nappal ezelőtt a hazai közvélemény idegeit az a hír borzolta fel, hogy dr. Magyar György esetleg elvállalja az egyik veszprémi gyanúsított – az újabban csak R. Sándornak nevezett Raffael Sándor - védelmét. Ezt követően a magyar médiavilág valamennyi mértékadó fórumán, a Blikktől egészen a mokkáig bezárólag, a sztárügyvéd urat izgatott sztárriporterek arról faggatták folyton-folyvást, vállalja, vagy nem vállalja.

Az egyik tudósítás szerint, Raffael Sándor kihallgatását nagyban nehezítette, hogy hazakerülése óta csak kirendelt ügyvédje volt. Azonban ennek vége, újságolták örömmel, hiszen a Raffael-család felfogadta az egyik legismertebb magyar ügyvédet, a közszereplőt, az egyetemi tanárt, a Magyar Detektív Szövetség elnökét.

Ezt követően hosszabb ideig kétségek között éltünk, vállalja, vagy nem vállalja az elnök-tanár úr? Igazából már nem is az volt az érdekes, hogy mi is történt abban a bizonyos veszprémi bárban, ki szúrt, ki nem szúrt, hanem az országos médiát az tartotta lázban, az ügyvéd úr vállalja, vagy nem vállalja?

Dr. Magyar kezdetben olyasmiket mondott, amik enyhe bizakodással tölthették el híveit és csodálóit.

"Most még csak ismerkedem az üggyel. Pénteken elmegyek például a helyszínre is, ám hogy végigviszem-e az ügyet, arról csak jövő héten döntök." - nyilatkozta a Blikknek. A mokkában Azurák Csabának pedig az üggyel összefüggésben mindenféle szakmai kihívásokról értekezett.

Tovább izgultunk, igen vagy nem, és persze azért titkon reménykedtünk.

Aztán az ügyvéd úr néhány nappal később ennél is óvatosabban fogalmazott: „Etikailag is nagyon kényes ez a kérdés, mert van személyes veszprémi kötődésem, illetve a másik oldalról is megkerestek, amiből az is következhet, hogy ez ügyben egyik oldalon sem vállalok szerepet.” 

Hűha, ezt a nagy erkölcsi dilemmát vajon hogyan oldja meg a doktor úr mégis? A dolog kezdett egyre izgalmasabbá válni, legalább annyira, mint a Dexter sorozat huszonharmadik része.

Aztán mennykőcsapásként jött immáron ma reggel a legújabb hír, a végleges döntésről. Nem vállalja mégsem. A Blikk értesülése szerint "annyira túl van terhelve, hogy egy ilyen horderejű ügyet már nem tud elvállalni"

Hacsak ezért nem.

Ez a Magyar György vicces ember, amikor azt várja, ezt a szöveget higgyük is el neki. Viccesebb az utóbbi napokban nyilatkozatai révén közkedveltté vált budapesti főkapitánynál, Tóth Gábornál is. Aki – bár kihangsúlyozta, hogy nem kíván cinikus lenni – de olyan elképesztő állításokkal hozakodott elő, amelyek hallatán még Hofi is forogna a sírjában. Igenis, szabályokat sértettek a felelős minisztériumot reklamáló fiatalemberek. Mert mások nem látták tőlük a zászlófelvonást, miután azt a lepedőjükkel eltakarták. A velük szemben intézkedő rendőrök pedig épp a többségi jogokat védték. Ilyen erővel persze néhány, a kilátást akadályozó hórihorgasabbra nyúlt urat is be kellett volna gyűjteni.

Ha valaki nem tudná egyébként elsőre, ki is Magyar György, nos: ő képviselte Ambrus Attilát, aztán a Simon-ügy egyik vádlottját és a móri mészárlásban elhunytak hozzátartozóit is.

Az ügyvéd úr anno azzal a Whiskys üggyel futott be, mint sztárügyvéd, ahol a vádlott olyan mérvű büntetést kapott, ami a hazai joggyakorlatban példátlanul súlyos. Első fokon 15 évet sóztak rá, amire a Legfelsőbb Bíróságon még két évet rápakoltak. Magyar György tehát azzal dicsekedhet, hogy rablásért 17 évet a védencén kívül eleddig senkivel szemben sem szabtak ki Magyarországon.

Szóval elképzelhető, nem a leterheltség lehetett itt a fő probléma most sem. Hanem talán inkább az, hogy az ügyvéd úr nem akart újabb büntetéskiszabási rekordot javítani.