Az ügyész azzal vádolt három büntetlen előéletű 17 éves cigánygyereket, hogy egy középiskola előtt az utcán még 2007 őszén egy velük egykorú iskolástársukat közrefogtak. Egyikőjük a helyijáratú buszbérletét erélyes hangon elkérte tőle, de a sértett makacskodott, s nem mutatott erre hajlandóságot. Nem adod? Nem adom! A követelőző vádlott ekkor mérgében egy ízben kisebb erővel, ököllel vállon ütötte a "magyar" gyereket, aki ezután a helyszínről eltávozott. Az ügy szereplői a történteket lényegében teljesen egybehangzóan mondták el a rendőrségen, majd a bíróság előtt is. A sértett azt még hozzátette, a három megvádolt közül az egyiküket nem is látta  a helyszínen, a másik pedig meg sem szólalt.

A bíróság valamennyi vádlott bűnösségét az ügyészi indítványnak megfelelően csoportos rablás kísérletében állapította meg, s őket egy év négy hónapi, végrehajtásában kétévi próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés büntetéssel sújtotta.
Az ítélet első fokon jogerős lett, mert az ügyész tudomásul vette, a fiatal romák és szüleik is örültek annak, hogy végre megszabadulnak, s nem kerülnek börtönbe több évre, ezért ők sem fellebbeztek.
Ez a történet tehát a szokásos tárgyalótermi cigány-Happy Enddel végződött. Mindenki jól járt. A rendőrség eredményesen derített fel egy súlyos bűntettet, az ügyészség váderedményessége is kifogástalan – 100 %-os - volt, miután – a sértett állítása ellenére is - a három megvádolt személy mindegyikét elmarasztalták, a döntést hozó bírói tanács is jól járt, mert igazolva látta verdiktje helyességét és korrektségét, hiszen az ügyben kihirdetett határozatát senki sem fellebbezte meg, amelyet ezek után csak röviden kellett megindokolnia. És persze jól járt – ők és szüleik így gondolták - a három büntetlen előéletű cigánygyerek is, nem kerültek sittre, egy napra sem.
A cigány Happy Endnek ugyanis pont ez a lényege. Bármi lehet az ítélet, csak ne dugjanak rács mögé. "Felfüggesztést szeretnénk kérni tisztelt bíróság!" Különösen erős az igény  a felfüggesztett büntetésre akkor, amikor nem is követtek el semmi törvénybe ütközőt.

Több hasonló ítélet születik Magyarországon. Számtalan erőszakoskodó lejmolós esetben mondják ki a bíróságok, hogy a cselekedet rablásnak minősül. Jószerivel már az is elég ehhez, amikor cigarettakérés közben csúnyábban néznek rá egy "magyarra". Aki pedig a követelőző személy társaságában van, annak a magatartása bűnsegély.

Az ilyen ügyekben egyébként az elkövetőket rendszerint kezdő kirendelt ügyvédek védik, akiknek – tisztelet a kivételnek – többnyire nem a védenceik érdeke, hanem a hatóságokkal való jó kapcsolat fenntartása a fontosabb szempont. Hiszen onnan kapják a megélhetésük fő forrását biztosító kirendeléseiket. (A hazai szabályozás szerint - köszönhetően dr. Bárándy Péter exminiszter úrnak is - a rendőr dönti el, hogy személy szerint kit rendel ki egy terhelt védőjének.)
Félreértés ne essék, nagyon nem szép dolog valakit közrefogni, tőle a bérletét vagy cigijét  követelni. Nagyon nem szép dolog, hogy ha az illető nem adja oda, emiatt őt megütni. De hát azért már mégsem minden erőszakos magatartás csoportos rablás! A bűnesetnél jelenlét pedig önmagában nem búnsegély. A jogelvek szerint a büntető jogszabályokat nem lehet kiterjesztően értelmezni. Sőt ellenkezőleg.
Az utóbbi napok egyik emlékezetes skandaluma volt, hogy Gyurcsány a bíróságokat politikai elfogultsággal vádolta. Sikerült is persze az egész apparátust magára haragítania a Fidesz kárörvendő tenyérdörzsölése mellett. Holott a jelenleg még pártelnök nem is azt mondta, hogy minden bíróság elfogult. Csak azt, hogy "a bíróságok bizonyos döntései azt az érzést keltik, hogy a döntéshozók egy része a Fidesz érdekei, elvárásai szerint jár el."
Fazekas Sándor, az OIT elnökhelyettese tegnapi közlése szerint: az OIT pénteki határozatában megerősítette a testület március 21-én hozott döntését, amelyben visszautasította a miniszterelnök "sértő megjegyzéseit" és a határozatában megköszönte a magyar köztársaság elnökének kiállását a bírói kar mellett.

Döntse el mindenki önmaga, kinek ad ebben a vitában igazat.

Én viszont ezúttal olyasmit állítok, hogy a bíróságok bizonyos döntései azt az érzést keltik, hogy a döntéshozók egy része a romák esetében a szélsőjobboldali előítéletes csoportok érdekei, elvárásai szerint jár el, súlyosabban itéli meg a tetteiket, és súlyosabb büntetést szab ki a kelleténél velük szemben.

Várom ez ügyben is az OIT tiltakozását és elhatárolódását, a köztársasági elnök úrral egyetértésben..

Ha lehetséges, ne az én állításaim ellen tegyék ezt, hanem az ilyesfajta, a cigányokkal szembeni "Happy Endes" döntések ellen.