Miközben Gyurcsány Ferenc a kezeit tördelve folyamatosan azt harsogta reggel, délben és este, hogy a Fidesznek nincs semmilyen programja, most kiderült, hogy ő viszont még azt sem volt képes előrelátni, hogy mit fog egy hét múlva cselekedni.
Mert az lehet, hogy a Bajnai féle miniszterelnök jelölés – kamarillapolitikai, összeesküvés-elméleti szinten – előre le volt vajazva az egykori (és jövendő?) koalíciós pártok között, és a többi jelölt csak statiszta volt egy ördögi politikai színjátékban, azt azonban már kötve hiszem, hogy az is a forgatókönyv része lett volna, hogy Gyurcsány az elsöprő többséggel megszerzett pártelnöki székéből is, alig néhány nappal diadalmas megválasztás után, csak úgy, egyik pillanatról a másikra lefalcol.
"Meg tudom erősíteni, benyújtottam a lemondásomat, jövő hét végén új elnököt fog választani a Magyar Szocialista Párt" – jelentette ki még szombaton. (Persze elképzelhető, hogy az ország érdekében aztán majd mégis csak meggondolja magát. De csakis az ország érdekében.)
Ahogy az SZDSZ is természetesen nem egyéni érdekből, hanem az ország érdekében csinált magából majmot, amikor vasárnapról hétfőre virradóra – nehogy Bajnai ultimátumáról lekéssen - sietve bejelentette támogatását. Szerintem azt jól érzékelték, hogy a huszonnegyedik órában vagyunk. De még ezt a határidőt sem tudták tartani. (Lehet, hogy megfeledkeztek az óraátállításról?)
Ismert szólás, hogy valaki tizenkilencre húz lapot. Most azonban az MSZP és az SZDSZ szerintem nem tizenkilencre kért új lapot, hanem huszonkettőre. Amely cselekedetre már nem a kockázatos szó a helyes kifejezés, hanem minimum az, hogy értelmetlen, káros és felesleges.
Bajnai a magyar Churchill Gyurcsánnyal szemben most már elismerte, fájni fog. Csak az a baj, hogy ilyen kijelentést az engedhet meg magának, akinek az emberek előtt tekintélye van, akiben bíznak. Mint például Obama. Márpedig Bajnainak semmivel sem jobb a reputációja, mint Gyurcsánynak.
A híradásokból tudjuk, hogy a közvélemény-kutatások szerint hazánk egyik legellenszenvesebb politikusa Kóka János – aki állítólag Gordonnal együtt őrzött libákat, de szép emlékeket őriz az állam megpumpolásáról is (Sulinet-program Elender, PSINet Inc, Dataplex Kft, Webigen Rt, Wallis Rt ciprusi off-shore társaságok, stb.) - erőteljes lobbizása kellett ahhoz, hogy az SZDSZ ügyvivői a vasárnap éjszakába nyúló tanácskozásukon szoros eredménnyel, de bizalmukról biztosítsák Bajnai Gordont. Aztán az SZDSZ országgyűlési képviselői ennél jóval nagyobb arányban támogatták a szocialisták utolsó reménységét. Ami ugye abszolút érthető, hiszen egy előrehozott választás esetén az ügyvivők széke azért megmaradna, csak a liberális képviselőket penderítenék ki az utcára.
Akkor pedig az ország érdekének is annyi lenne!
De, ha ma meg is választják Bajnait, hol vannak még a miniszterek? Hol van még a programalkotás és annak elfogadása? Hány hozzá hasonló bolondot tud majd maga köré gyűjteni, akik vállalják a hazaárulózást és köpködést, amiben - ne legyenek illúzióink, bőven része lesz Bajnainak is, minisztereinek is. A KDNP nevű csoportosulás például – amelyik arról nevezetes, hogy kevesebb tagja van, mint ahány parlamenti képviselője - máris kijelentette, hogy Bajnainak emberéletek száradnak a lelkén.
A lényeg, hogy megint zúg majd reggeltől estig a „Bajnai takarodj!”, sőt a „libás Bajnai takarodj!”. Vagy esetleg az, hogy Gordon, pardon, hol a kordon?
Az új szlogen pedig az lesz: Bajnai bajt hoz.
Friss kommentek