Talán a szocialisták az EP választási kampányuk nyitó aktusának szánták, amikor a legutóbbi kongresszusukon rázendítettek a nemzetközi munkásmozgalom, s az egykori Szovjetunió himnuszára - az Internacionáléra, miután nagy örömujjongások közepette leváltották a két héttel korábban hasonlóan nagy örömujjongások közepette megválasztott elnöküket. A küldöttek a Budapesti Kongresszusi Központban a pódiumon és a nézőtéren boldogan, nagy egyetértésben együtt harsogták, hogy ez a harc lesz a végső, csak összefogni hát…

Biztos vagyok abban, hogy ennek hallatán Karl Marx, Friedrich Engels, Vlagyimir Iljics Lényin, sőt még talán a renegát Kautzky is igen erősen forgolódni kezdtek a sírjaikban. Abba már bele sem merek gondolni, hogy vajh Kádár apánk vagy Apró Anti bátyánk mit szóltak volna mindehhez.

Ugyanis kétségtelenül groteszk volt ez a jelenet. A hazai kizsákmányoló és elnyomó komprádor burzsoázia és karvalytőke képviselői – ahogy ezek a dalra fakadó milliárdos urak hajdan a KISZ taggyűléseken mostani önmagukat nevezték volna – zengték érces hangon, teli torokkal (mámoros ajakkal), némelyek ugyan picit pironkodva, s szégyenlősen, csupán magukban dudorászva, hogy csak összefogni hát, és nemzetközivé válik holnapra az egész világ.
Figyeltem Gyurcsányt, ő viszont most nem énekelt. Nem is táncolt. S nem tette szívére a kezét sem, ahogy ilyen ünnepi alkalmakkor szokta, hanem zavarban volt, izgett-mozgott, ide-oda pislogott. Látszott rajta, hogy mindez nem szerepelt a forgatókönyvében, s váratlanul érte. Talán kicsit felfogta azt is, milyen groteszk, amikor az elnyomó, profitéhes tőkésosztály képviselői egy példátlanul súlyos gazdasági világválság kellős közepén biztatják önmaguk elleni fölkelésre az éhes proletárokat, mondván, a győzelem napjai jönnek, rabságuknak vége már…

Ám a többi kongresszusi dalnok sem énekelte végig a százhúsz éves munkásmozgalmi induló valamennyi versszakát. Pedig arra aztán végképp kíváncsi lettem volna, amikor Bajnai Gordonék azt a részét intonálják átszellemülten, hogy:

„A gazdagoknak kedve-kénye
erőnkből szívja ki a vért,
csaló az államok törvénye,
mert minden bajt szegényre mért.
Kínlódás most a munka bére,
de már ebből elég, elég!
Szerszámot hát az úri kézbe
s ide a jognak a felét!”