A munka ünnepén, az MSZP rendezvényén felszólaló - egyébként abszolúte független Bajnai szakértő Gordon újfent lemondást kért mindenkitől. A népek viszont csak egyedül tőle kérnének lemondást.

A magyar szakszervezetek szociszimpatizáns szárnya épp úgy néhány nyugdíjas előtt védte a dolgozók érdekeit a Városligetben, mint a fideszszimptizáns Gaskó és társai a Parlament környékén, az Alkotmány utcában. Az ünnep igazi főszereplői, a dolgozók viszont nagy ívben tettek az egészre. Ugyanezt tette a Time magazin is, amelyik május elsejei számában nem a magyar majális egyébként rettenetesen fontos pártpolitikai és egyéb eseményeiről tudósított, hanem a romák elleni halálos végű támadásokról számolt be. Az újság idézte Bence főkapitányt is, aki szerint szorul a hurok az elkövetők nyaka körül.

Azt a szerkesztőségben alighanem nem tudhatták, hogy Bence úr ezt eddig már vagy tucatszor megígérte.

Miközben a világ közvéleményét egyre inkább izgatják a magyarországi cigányok elleni szörnyű rémtettek, a hazai közvéleményt egyelőre még mindig jobban foglalkoztatják a bolíviai események és azok utórezgései. Napok óta egy emberként drukkolunk például, hazahozzák-e egyikőjük holttestét, és mikor.

A Bolíviában történteket a hazai sajtó úgy értékelte, hogy arrafelé nincsen jogállam. Micsoda dolog az, hogy pusztán csak azért lepuffantanak valakiket, mert meg akarták ölni az elnököt! Ráadásul bírói engedély nélkül.

Bezzeg nálunk ez egészen másként van.

A kissé már viharvert, sok mindent megélt Alkotmányunk értelmében minálunk a szólásszabadság, véleménynyilvánítási szabadság, gyülekezési szabadság maximálisan érvényesül, Errefelé nyugodtan lehet masírozgatni, köztereken náci indulókat énekelni, vagy Dunába lövésre uszítani. Lehet rasszista hírportálokat szabadon üzemeltetni, embereket származásuk miatt alázni, fenyegetni. Sőt akár megverni, megölni is. Persze utóbbit egyelőre csak alattomosan, éjjel, sötétben, faluszélen.

Nálunk még a focimeccseken sem a góllövésre buzdítanak, hanem virtuális vonatokat küldenek Auschwitzba. Vagy valamely szomszéd ország lakóit sértegetik. Ha pedig fekete bőrű játékost látnak, akkor vidáman és felszabadultan huhogni kezdenek. Mert ilyesmit is szabad ám minálunk. Szóval ez egy nagyon-nagyon szabad ország. (Sajnos mégsem nálunk van mostanában a legvidámabb Barack.)

A Bolíviai eseményeken háborgók viszont cseppet sem aggódtak az Érden hátba lőtt emberért. Aki ugyan nem próbálta sem az államhatalmat megdönteni, sem az elnökünket likvidálni, sőt még az érdi polgármestert sem. Viszont jogosítvány nélkül vezetett és nem akart megállni az őt igazoltatni akaró rendőröknek. Sőt állítólag, majdnem elgázolta őket. Később az egyenruhások már úgy emlékeztek, hogy valami még meg is villant a roma férfi kezében. Legutóbb pedig már arról szólt a történet, hogy egy vascsővel is rátámadt a fakabátokra. Természetesen mindezt aközben tette, hogy az autójával a családtagjaival együtt éppen menekült, életveszélyes tüdősérüléssel, és néhány véletlenül kilőtt golyóval a testében.