Talán néhányan emlékeznek még rá, hogy bizony, még nem is oly régen itt alkotott közöttünk egy blogíró, akit Gyurcsány Ferencnek hívtak. Illetve jó ideje már nem is hívtak, hanem inkább küldtek. Gyakran és sokfelé.

Mindenesetre ez az egyén majdnem napi rendszerességgel, szorgalmasan rótta a sorokat egymás alá a kapcsolat.hu weboldalán. Fogalmazhatnák úgy is, osztotta az észt, szigorú, okos tekintettel, előre, felénk irányított mutatóujjal, amit a nagyszámú, lelkes hívei rendszeres dicséretekkel honoráltak.

Ha az emlékezetem nem csal, az egykori miniszterelnökünk 2006 január végén kezdett el blogokat írni, s végül is majd’ ötszázat sikerült neki összehozni az eltelt több mint három év folyamán. Különösen kezdetben, nem is kevés sikerrel.

Mindjárt a második – igen terjedelmes – bejegyzésében dicsekvően közölte is, hogy „Meglepően gyorsan pörög a blogom, nem számítottam ekkora érdeklődésre, bár biztosan ebben benne van az is, hogy az Index, finoman szólva nem kitörő lelkesedéssel üdvözli azt, ahogyan beköszöntem. Sebaj, az érdeklődést mindenesetre köszönöm.”

Először igen hosszú gondolatfüzéreket vetett „papírra”, aztán valahogy ezek a bejegyzések az idő haladtával egyre csak rövidültek. A blogjait kezdetben még olyasmi megjegyzésekkel zárta, hogy jó éjszakát, meg húzzunk bele, ám aztán később egyre tömörebbé, és velősebbé váló bejegyzései már rendre azzal a szakmányban használt szólammal végződtek, hogy na gyerünk barátaim tegyük a dolgunkat!

Aztán az utóbbi időkben előbb ez a dolgunk tevésére való felszólítás maradt el, e kifejezést utoljára ez év március 26-án használta, majd a blogolás is egyre ritkábbá vált. Most pedig már szinte feltűnő a hosszú - immáron egyhetes - hallgatása. Pedig volna éppen miről írnia, hogy csak a pécsi polgármester-választást vagy az EU listaállítást említsem. A legutóbbi bejegyzésében a hazaszeretetről elmélkedett. "Nekem a hazaszeretet a Haza polgárainak megbecsülése, a tolerancia, a változatosság, a sokszínűség elfogadása, sőt, igénylése is."- irta, s nem esett ki eközben a lap-top a kezéből.

Gyurcsány Ferenc blogja a mai napig is a legelőkelőbb helyen található, a blogrovatban pedig egy fénykép is látható róla, amint kint üldögél a kertben egy lap-top társaságában, és éppen alkot. Poétikus hangulatú kép. Akárcsak Lenint látnánk Razlivban, amint éppen a „Mi a teendő?” forradalmi gondolatait jegyzetelgeti.

Mostanában úgy tűnik nincs már annyi ideje ilyesmire, mint amikor még főállásban az ország dolgait intézgette. Vajon mi lehet az a rejtélyes, rendkívül időrabló tevékenység, amelyik az utóbbi napokban Fletótól ennyivel több időt von el, mint a miniszterelnöksége?

Amikor leköszönt, olyan híreket hallottunk, hogy ő lesz a Táncsics Alapítvány kuratóriumi elnöke. Ennyivel megerőltetőbb lenne egy alapítvány ügyeinek intézése, mint az országé?