Mindannyiunk legnagyobb örömére közelegnek az Európai Parlamenti Választások. A pártok egymás után indítják kampányukat. Mi meg nézünk, mint Rozi a moziban.

A Fidesz plakátjain tömegek sorakoznak fel, magabiztosan jelezvén ezzel, hogy mögöttük áll most az ország apraja-nagyja, változást követelnek mind. Elég volt! A Fidesznek a világon semmit sem kell tennie, hogy a szavazatok többségét megszerezze. Még a tizennegyedik havi nyugdíjról sem kell hazudoznia.

Az MSZP a választandó arcokat próbálja népszerűsíteni, a plakátoknak csak az alján az "apróbetűs rész"-ben szerepel az MSZP logó. Érzik ők is, nem kéne a lejárt márkát sujkolni. De hát ez a trükk már Szilinél sem jött be.

Az MDF egyik plakátjáról meg Habsburg György mosolyog rám kedvesen, és közli, hogy új kiegyezésre van szükség. Mi van?!!? Harcban állunk a Habsburgokkal, vagy mi? Vagy ő képviseli az elnyomó hatalmat, és most békejobbot nyújt? Vagy mit akarnak ezzel a félresikerülttel egyébként is? Az apja még csak-csak volt valaki,  az őseiről nem is beszélve, de ő mit tett le az asztalra? Ő lenne a klasszikus MDF-es középosztálybeli magyar?... Aki majd lenyomja a kurucokat? Ja.

Aztán ott van a Jobbik, akik persze tagadják az EU létjogosultságát, de azért ha akad az eurokraták légkondícionált irodáiban egy-két bársonyszék, akkor azokba ők is örömmel beleülnének. Mondjuk erre jelen állás szerint minden esélyük meg is van. Reszkess EU, Novák Előd majd jól rendet tesz ott is.

Ne feledkezzünk meg a most debütáló LMP-ről, a Lehet Más a Politikáról sem, akik az elmúlt két évben ugyan maguknak egy értelmes nevet sem tudtak találni, viszont lelkes aktivistáiknak - és a hazai poltikai rendszerből kiábrándult tömegeknek - köszönhetően gyakorlatilag nulla kampánnyal is kellő számú kopogtatócédulát tudtak összeszedni. Ugyanezt megtették Kolompárék is, jóllehet legalább négy párt ácsingózott a korábban lecsókolbászért, konzervért megvásárolható voksaikra.

Na de a kedvencem mindenképpen az SZDSZ kampánya. Az SZDSZ ugye a demokrácia lángjának őrizője, a jogállamiság híveinek utolsó bástyája, ezekben a vészterhes időkben is a tolerancia kicsiny szigete. A NOL-on olvastam egy cikket, amitől könnycseppek szöktek a szemembe. A toleranciáért kampányol az SZDSZ. Arra most ne térjünk ki, hogy az elmúlt 20 évben háromszor voltak kormányon, tehát a világon minden eszköz a kezükben volt arra, hogy az értékeikért ne csak kampányoljanak, hanem tegyenek is. Mondjuk amikor azonosítószám nélküli símaszkos "rendőrök" viperával verték ki békés járókelőkból (is) a szart, vagy fejmagasságban lőttek az emberek közé gumilövedékeket, akkor a hipertoleráns Kuncze Gábor cinikusan a véresre vert Révész Máriusz parlamenti képviselőn  élcelődött. Demszky Gábor ultratoleráns szabadságharcos, akit két évtizede a nagyjából ugyanilyen felfogásban tevékenykedő rendőrök kardlapoztak, büszkén tüntette ki Pro Urbe  Díjjal a népnyelven csak Vasprefektusnak csúfolt Főkapitányt.

Persze akkoriban még a világ legellenszenvesebb politikusainak Top 10-es listáját magabiztosan vezető Kóka János toleráns vállalkozó volt az SZDSZ elnöke, aki  az általa "vezetett" minisztérium ténykedését kritikusan fogadó közvéleményről, úgy vélekedett, hogy a békákat sem kérdezik meg, amikor lecsapolják a mocsarat.

Azért egy idő után az SZDSZ-ben is eljutottak arra a felismerésre, ami az ország 99%-ának már valamivel korábban világossá vált, hogy - a Parlamentből való  végleges kiesés  zökkenőmentes lebonyolításához - Kóka helyett valami kevésbé népszerűtlen figura is éppen úgy megfelelne. Így esett, hogy Fodor Gábort választották meg elnöküknek. Bevallom őszintén, akkor azt gondoltam, talán még menthetőek, sőt ha ügyesen, őszintén és bevállalósan - a gazdasági liberalizmus helyett az emberijogi liberalizmust hírdetve - politizálnak, akkor talán egyszer még szavaznék is rájuk.

Természetesen a Fodor vezette párt sem tudta megugrani a saját árnyékát, az SZDSZ körmeszakadtáig kapaszkodott a hatalomba akkor is, amikor már úgy tűnt, hogy Gyurcsányi is elengedi azt. Az SZDSZ nem akart előrehozott választásokat. Tudták ők, hogy soha többet nem kerülnek a húsosfazék közelébe. Aztán elközelgetett az EP választás, és ők, akiknek már semmi vesztenivalójuk nincs, ahelyett, hogy tökösen felvállalták volna a - mára éppen általuk szitokszóvá züllesztett - liberalizmust, az alábbi ocsmánysággal voltak képesek előállni: 

Ízlelgessük csak ezt a képet. Na nem mintha szimpatizálnék a holokauszt-tagadó félig nyíltan, félig burkoltan rasszista, xenofób Jobbikkal, de azért képzeljük már el, hogy mekkora óbégatás övezne egy olyan Jobbik plakátot, ahol a jobb oldalon a vörös-fehér sávok előtt egy tisztességes, öltönyös, nyakendős középkorú középosztálybeli férfi, mondjuk egy  mokkában szerepelgető polgármester mosolyogna, míg a bal oldalon a kék-fehér sávok előtt a melegfelvonulásokról ismert rózsaszín latex tangában feszítő szénné szolizott mellbimbópírszinges, szőkített hajú, kihúzott szemű, izzadt fiatalember pucsítana. Vagy képzelhetünk a bal oldalra akár egy üveges szemű bekáfolt kendermagost.

Szóval mennyire háborodna fel egy emberként a "liberális" sajtó és a maroknyivá zsugorodott szabad-demokrata szavazóbázis, ha ezt a plakátot fordított előjellel és fordított előítéletekkel készítették volna el? 

Mennyire találnák felháborítónak ezt a fajta kirekesztést? A plakáton világosan megfogalmazott közösség elleni izgatást? A nyers, durva előítéletek ilyen kendőzetlen megjelenítését? 

Ez a plakát, ez a kampány nyomokban sem tartalmaz semmi liberálisat. Egy a hatalomhoz görcsösen ragaszkodó, mára -  a saját politikájának köszönhetően - támogatók nélkül maradt törpepárt utolsó, elkeseredett próbálkozása, hogy a zsíros cupákok közelében maradhasson. Nem tudnak méltósággal kimúlni. Szánalmasan saját értékeik ellen fordulnak. Alantas ösztönökre, apellálnak. A félelemkeltésre, a szélsőségekkel való riogatásra építenek, miközben ők maguk is szélsőségesek.  A plakát és a kampány nyíltan fasisztoid nézeteket közvetít. Egy kisebbség ellen uszít.

Ennek ellenére, vagy éppen ezért az SZDSZ-nek a világon semmi esélye nem maradt arra, hogy újra parlamenti párt legyen.

Kérdés, hogy tanulnak-e az SZDSZ és az MSZP biztosan előrejelezhető történelmi bukásából a többiek.

Csak remélni tudom. Bár a magyar politika inkább olyan mint a Bourbonok. Semmit sem tanulnak és emmit sem felejtenek.