Proszektúra

Mostanság leginkább már csak kocsmai filozófusok szokták emlegetni Hérakleitosz nyomán, néhány féldeci után, hogy nem lehet kétszer ugyanabba a szarba belelépni

Nem sokan akadnak olyanok sem, akik még ismerik azt a régi munkásmozgalmi lózungot, miszerint munkásököl vasököl, oda csap ahova köll. Alighanem Thürmer Gyula is már csak a proletár nagyapjától hallhatta ezt a kifejezést, a krumplileves kanalazgatása közben.

Az újszülöttnek azonban minden vicc új.

Lenyűgözve bámulom, és hallgatom a Jobbik legújabb piros-fehér-zöld színekben pompázó kampányfilmjét. (A nem EU-konform Árpád-sáv egyelőre rafkósan talonba téve!)

Íme: „Ez elment tanulni, ez művelte a földjét, ez alapított egy kisvállalkozást, ez napi tíz órát dolgozott, ez az icike-picike meg mindent ellopott. De ennek most vége. Itt az új erő, jöjjön végre a Jobbik, megvédjük a magyar földet. Rendet, csendőrséget, adózzanak a multik. Börtönbe a felelősökkel Mert Magyarország, a magyaroké.  Június 7-én szavazzon a Jobbik listájára.”

Mindeközben lecsap az a bizonyos (tanulói? földművelői? kisvállalkozói?) ököl, majd feltűnik a képen három igazi bizalomgerjesztő magyar profil – Vona, Morvai, Balczó.

Okos, sőt kurvára hatásos! Minden – a dúltkeblű mélymagyaroknak szánt hívó szó szerepel benne. És egy fasiszta újszülöttnek minden fasiszta vicc új.

Ehhez képest Orbán sokat szekált populizmusa a fasorba sincs, ami azért, valljuk be, nem semmi! Egyik oldalon a szorgalmas tanuló, a földműves, a kisvállalkozó, a másik oldalon pedig a gonosz multi, a rohadék adócsaló, a ciprusi offhsore cégeivel

Az egyik oldalon a napi tíz órát (becsületesen) ledolgozó magyar ember, a másik oldalon a cigány és zsidó (tolvaj), akiknek jobbik esetben a börtönben a helyük.

Jöjjön a Jobbik és a csendőrség. Darutollas kalapom. Pom, pom.

Akár egy ötvenes évekbeli propagandafilmet, vagy még inkább valami komcsi élclapot nézegetnék. Nem a Ludas Bajnait, nem is Rákosi Matyit, hanem az a békebeli Lúdas Matyit, amelynek a címlapján a dagadt Uncle Sam rendszerint Titónak, a jugó láncos kutyának a társaságában szivarozott.

Csak a jól tájékozottság végett előkerestem a Jobbik korábbi EP kampányfilmjét is, s azt láttam, hogy 2004-es klipjükön aranyló búzamező, s egy arató kombájn látható. A szövege pedig, „Mi itthon is beérünk, június 13-án maradjon otthon.”

Beértek itthon is. És most már azt kérik, ne maradjunk, inkább menjünk el szavazni. Rájuk. Mert most már be szeretnének érni odakint is.

Ez persze még mindig jobb duma annál, amit Gyurcsány és Bajnai nyomattak, hogy el lehet menni, vagy el lehet adni.

Tényleg, most akkor mit tegyünk, elmenjünk, maradjunk? Eladjuk, ne adjuk? Szavazzunk, ne szavazzunk?

Vagy ne hallgassunk egyik hülyére sem? Ne lépjünk ismét ugyanabba a szarba.